Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

elnök és két alelnök állt, akiket a Minisztertanács javaslatára a köztársasági elnök nevezett ki. A hivatal fölötti ellenőrzést egy 12 tagú Igazgatótanács látta el.

4 Az Állami Földhivatal feladata ellátására több körzeti hivatalt is felállított. A felvidéki telepesproblémák rendezésének megkönnyítésére Pozsonyban 1925-ben külön Telepítési Referátust (Kolonizační referát Státního pozemkového úřadu) is létrehoztak.

5 E hatalmas háttérapparátus ellenére az agrártörvények végrehajtása — s így a földreform lebonyolítása is — évekre elhúzódott. A munka zömét a Felvidéken csak 1926 és 1929 között végezték el, de az még a harmincas években is folyt, sőt a köztársaság 1939. évi felbomlásakor sem volt végérvényesen lezártnak tekinthető. *** A csehszlovák földreform lebonyolításában a gazdasági és szociális szempontok mellett — nemegyszer azok rovására — dominánsan hangsúlyt kaptak az állampolitikai és nemzeti szempontok is. Az államhatalom ugyanis a magyar birtokosréteg gazdasági erejének megtörésével, illetve a magyar nemzetiségű igényjogosultak kisemmizésével a magyar nemzeti kisebbség politikai, gazdasági és számbeli erejének csökkenését is szerette volna elérni. A hatalom birtokosai egyáltalán nem rejtegették dédelgetett szándékukat, miszerint az agrárreform lebonyolítása egyúttal egy folyamatos és végeredményeit tekintve nagyarányú etnikai-nemzetiségi átrétegződést is előidéz majd Szlovákia és Kárpátalja magyarok lakta vidékein. A politikusok ún. történelmi igazságszolgáltatásról szónokoltak, amelynek következtében — mint ahogy például a szlovák Milan Hodža, a Csehszlovák Agrárpárt elnöke is fogalmazott — jóvá kell tenni a szlovákságon elkövetett „történelmi visszaélést" (historická krivda), a hegyek közé beszorított szlovák népnek pedig „a földreform révén vissza kell szereznie elvesztett településeit" (cestou pozemkovej reformy musí nadobudnúť slovenský ľud opäť svoje stratené sídla).

6 Mi sem természetesebb, mint hogy a felvidéki magyarság politikai vezetői és pártjai kezdettől fogva felléptek a földreform szláv nemzeti terjeszkedésre való felhasználása ellen. A magyar politikusok már eleve éltek a gyanúperrel, hogy itt nem is annyira a szociális szempont lesz a mérvadó, hanem a magyarság ravasz kisemmizése, földönfutóvá tétele. Az Országos Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt már az 1920 őszén közétett első programváltozatában is kitért a meghirdetett földreform esetleges nemzetiségpolitikai szempontjaira. A pártprogram 7. pontja magát a földreformot ugyan szükségesnek és hasznosnak mondta, egyúttal azonban óva intett annak szakszerűtlen lebonyolításától, esetleg állam- vagy nemzetiségpolitikai visszásságaitól. A magyar etnikum védelme érdekében pedig világosan megfogalmazta az irányadó alapelvet: „Magyarlakta vidéken csak magyarok részesülhetnek a reform előnyeiben."

7 A kisgazdák hivatalos közlönye, a Barázda aránylag sűrűn foglalkozott a földreformmal, annak is mindenekelőtt nemzetiségpolitikai visszéléseivel. A lap egyik 1921. augusztusi vezércikke például az Országos Magyar Kisgazda, 32