Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

A szerzők életrajzi kis lexikona

oklevelet szerzett. 1972-től 1981-ig az SZTA Történettud. Intézetének aspiránsa, tud. munkatársa. 1978-tól a történettud. kandidátusa. 1991 szeptemberétől a pozsonyi magy. ált. iskola és gimnázium igazgatója. Fő kutatási ter. a felvidéki magyarság tört., pol., társad, és kult. élete a két vh. közötti években. 1990—1993 között részt vesz két szlovákiai magyar politikai párt létrehozásában. 1990 első felében a prágai Szöv. Gyűlés kooptált parlamenti képv. a Kult, és Okt. Biz. tagja. Történeti tárgyú írásait magy., szí., cseh és német szakfolyóir. közlik. Műveiből: A Csehszlov. Magyar Tudományos, Irodalmi és Művészeti Társaság (Pozsony, 1973); Az 1930. évi csehszlovákiai népszámlálás végrehajtása (Magyarságkutatás, Budapest 1988); A nemzetközi kisebbségvédelmi és a csehszlovákiai kisebbségvédelmi szerződés (Regio, Bp. 1990. 1.); A felvidéki sorsforduló. Etnikum, impériumváltás, országhatár. Regio 1990. ápr.; Népfogyatkozás (A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében 1918—1945, Bp. 1991.); Ellenszélben — A felvidéki magyar kisebbség első évei a Csszl. Közt.-ban 1918—1915 (Pozsony, 1995). PRINZ, FRIEDRICH EGON — (Děčín, 1928. nov. 17. —) 1967 óta a Müncheni Egyetem történész professzora. Történelmet és germanisztikát tanult a Bonni és a Müncheni Egyetemen, ahol 1964-ben habilitált. Ez ideig 14 könyvet publikált, melyek jobbára történelmi tárgyúak. Jelentősebb munkái pl.: Böhmen im mittelalterlichen Europa (Csehország a középkori Európában, 1984); Geschichte Böhmens 1848—1948 (Csehország története 1848-tól 1948-ig, 1988); Böhmen und Mähren — Deutsche Geschichte im Osten Europas (Cseh- és Morvaország — Német történelem Európa keleti részén, 1993). Az Osztrák Tudományos Akadémia tagja. Több díj birtokosa. Ót tartják a cseh történelem és kultúra fő német szakértőjének. REMÉNYIK SÁNDOR — (Kolozsvár, 1890. aug. 30. — 1941. okt. 24. u.o.) költő, a két világháború közötti erdélyi magyar líra kiemelkedő alakja. A középiskolát szülővárosában végezte, jogot is tanult. Műveiből: Fagyöngyök (Kolozsvár, 1918); Egy eszme indul (u.o., 1925); Két fény között (u.o., 1927). (E köteteiben már fellelhető humanizmusának és szimbolizmusának magasrendű kifejezése.) Gondolatok a költészetről (tanúim., 1926); Összes versei (1941). E kötetét Budapesten is kiadják 1944-ben. Költeményei angol, német, cseh, szlovák és más nyelveken is megjelentek. SZALATNAI REZSŐ — (Nagyszalatna, 1904. okt. 23. — Budapest, 1977.) író, műfordító, irodalomtörténész. Az egyetemet Pozsonyban végezte, 1930-tól 1945-ig pozsonyi magyar középiskolák tanára. Tagja volt a Sarló-mozgalomnak, szerkesztője a Magyar Figyelő c. folyóiratnak. 1938—44 között írásaiban bátran szembeszállt a fasizmussal. Műveit a Nyugat, Korunk, Erdélyi Helikon, Válasz, Századunk stb. közölte. 1948 óta Budapesten élt, az Egyetemi Könyvtár tudományos tisztviselője volt. Műveiből: Van menekvés (tanúim., Po., 1932); Győry D. költészete (u.o., 1936); Petőfi Pozsonyban (u.o., 1954); A cseh irodalom története, 1964; A szlovák irodalom tört., 1964; Arcképek, háttérben hegyekkel (esszék és emlékez. Po., 1969); Kisebbségben és igazságban (esszék, u.o., 1970; új kiadásban: Két hazában — egy igazsággal címmel, Bp. 1982). VIGH KÁROLY — (Losonc, 1918. jún. 28. — ) történész, publicista. Tanulmányait a pozsonyi egyetemen kezdte (1936—1938), majd Bp.-n folytatta. A budapesti egyetemen 1945-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. 1942—1949 között az MTA TTI-ének szlovák ügyintézője. 1950-től a Magyar Országos Levéltár, 1952-től a Pest Megyei Lt. , 1958-tól az Országgy. Könyvtár munkatársa volt. 1963-tól a Legújabbkori Tört. Múzeum csoportvezetője, 1967—1985 között a Magy. Nemzeti Múzeum főmunkatársa. 1980-tól kandidátus. Kutatási területe: a legújabbkori magyar történelem, azon belül Bajcsy-Zsiliniszky E. életpályája. Munkáiból: A 19. sz. szlovák hírlaptörténete (Bp., 1945); Kortársak Bajcsy-Zs. Endréről (Bp., 1969); Bajcsy-Zs. E. külpolitikai nézeteinek alakulása (Bp., 1979); Ugrás a sötétbe (1. kiadás, Bp. 1979, 2. kiadás 1984); Tildy Zoltán életútja (Bp., 1991); A szlovákiai magyarság sorsa (Bp., 1992). 325