Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

A szerzők életrajzi kis lexikona

Sorsvirág (történelmi regény, a Viharvirág folyt., 1959); Férfiének (válogatott és új versek, Bp. 1974). írásai szlovák és német nyelven is megjelentek. HABSBURG, von OTTO — (Reichenau, Alsó-Ausztria, 1912. november 20. —) Károly, Ausztria főhercege (később Ausztria császára, Magyarország, Csehország, Horvátország stb. királya) és Zita, Bourbon-Párma hercegnő legidősebb fia. Élt Ausztriában, Svájcban, a portugál Madeira szigetén (ahol 1922. április l-jén meghal Károly király), 1929-ig a spanyolországi Lequeitio az otthona, majd 1939-ig a belgiumi Steenockerzeel. A vándorlás oka az osztrák Habsburg-különtörvény volt, amely száműzte a családot Ausztriából és egyben elkobozta minden vagyonát. Csak 1966-ban térhet vissza Ausztriába az Osztrák Legf. Közig. Bíróság ítélete nyomán. 1939-ben Párizsban, 1940-44 között Washingtonban tartózkodik, 1944-54 között Franciao.-ban és Spanyolo.-ban. 1954 óta a felsőbajorországi Pöckingben él. Négy gyermek (köztük két fiú, Károly és György) apja. Egyet, tanulmányait Belgiumban, a Löweni Egye.-en végzi. 1935-ben megszerzi a politikai és társadtud.-ok doktora címet. 1933-tól harcol a nemzetiszoc. ellen, ezért az Anschluss után 1938 márciusától körözik. 1936 óta tagja a Páneurópa Uniónak. 1942 után nagy erőfeszítéseket tesz, hogy megakadályozza a németek kiűzetését a Szudéta-vidékről és a keleti területekről. A háború után folytatja az európai egység érdekében végzett munkáját. 1957-től a Páneu. Unió alelnöke, Coudenhove-Kalergi 1973ban bekövetk. halála óta annak elnöke. 1979. június 10-e óta az Európa Parlament — a bajorországi CSU (Keresztény Szoc. Unió) listáján — megválasztott tagja. JANICS KÁLMÁN — (Vágkirályfa, 1912. december 29. —) orvos, közíró, történész. A pozsonyi magyar gimnáziumban érettségizett 1931-ben. 1937-ben orvosi diplomát szerzett a pozsonyi egyetem orvostud. karán. Komáromban, Jolsván, Vágsellyén és másutt praktizált. 1936 37-ben a katolikus Procházka Ottokár Kör pozsonyi szervezetének elnöke. Politikai magatartásáért már 1945-től megfigyelték, s — megszakításokkal — 1989-ig üldözték. Több tucat publicisztikát, történeti tárgyú tanulmányt és bíráló cikket írt (ezeket a megjelent szlovák történelmi művekről). írásait hazai és külföldi lapok, folyóiratok közlik. 1989-ben a Szl. Magyar Kereszténydemokrata Mozg. egyik megalapítója. Legjelentősebb műve A hontalanság évei című történelmi nagyesszé (1. kiadás: Bern, 1979. — azóta Mo.-on és Szlovákiában a 4. kiadást is megérte); A Kassai Kormányprogram és a magyarság kollektív bűnössége (Pannónia K., Pozsony 1992.). Közírói tevékenységét Bethlen Gábor-díjjal tüntették ki. MATOLAY GÉZA — (Homonna, 1895. február 14. — Cordoba, Argentína, 1962. nov. 1.) újságíró, szerkesztő, forgatókönyvíró, filmvállalkozó, műfordító. Nagyváradon a Szabadság, Budapesten a Nemzeti Újság, az Új Nemzedék, később a Budapesti Hírlap munkatársa volt. 1936-ban a Függetlenség szerkesztője, 1939-ben a Magyar írók Filmgyára Rt. vezérigazgatója lett. 1945-ben NyugatEurópába menekült. Eleinte Olaszországban, 1947-től Paraguayban, a 60-as évektől Argentínában élt. Színházi szerzőként és az olasz irodalom fordítójaként is ismert. Műveiből: Gülbaba (forgatókönyv, 1929); Tour retour (színdarab, 1930); Az első viharfelhők Prága felett (tanúim., Budapest, 1939). Számos cikket, tanulmányt s filmet írt. ÖLVEDI JÁNOS — (Érsekújvár, 1914 — München, 1983) újságíró, jogtanácsos, minisztériumi tisztviselő; Budapesten jogi tanulmányokat folytatott. Egy ideig a Magyar Szemle munkatársa volt, majd minisztériumi titkár, később követségi sajtóattasé. 1945-ben Ausztriába emigrál, majd az USA-ban, aztán Nyugat-Németországban élt, és a Szabad Európa Rádió munkatársaként dolgozott. Műveiből: A szlovenszkói magyarság társadalmi rajza (tanulmány, Magyar írás. 1937. március 1-19. — új közlése In: Vagyunk és leszünk. Szerk. Fazekas J., Pozsony 1993. 5—28.) PEÉRY REZSŐ — (Pozsony, 1910. márc. 27 — Stuttgart, 1977. nov. 11) író, kritikus. Pozsonyban, Magyaróváron és Sopronban gimnáziumi tanár, Sopronban a Berzsenyi Gimnázium igazgatója is volt. 1939—48 között újságíró Pozsonyban, majd Budapesten. A világháborút követően Magyarországra menekült, ahonnét az 1956-os forradalomban való részvétele miatt emigrálni kényszerült. Eleinte Bécsben élt, majd Stuttgartban könyvtárigazgató volt. Művei: Requiem egy országrészért (1. és 2. kiad. München, 1975 ill. 1984; 1993-ban Pozsonyban is megjelent); Malomkövek között (Stuttgart, 1977); Gondolatok a tehervagonban (Pozsony, 1993). POPÉLY GYULA — (Abara, 1945. június 8. — ) történész, tanár, politikus. A nagymihályi gimn. érettségizett 1963-ban. 1968-ban a pozs. Komenský Egyetem BTK-n magyar-tört. szakos tanári 324