Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

215/1919. sz. törvénye — az ún. kisajátítási törvény — rendelte el. E törvény 1. paragrafusa kimondta a nagybirtok kisajátításának tényét a csehszlovák állam területén. A 2. § azt határozta meg, mi is értendő a „nagybirtok" fogalmán. Eszerint nagybirtoknak számított minden 150 hektárnál nagyobb mezőgazdasági jellegű földterület — szántóföldek, rétek, kertek, szőlők, komlóskertek —, illetve minden 250 hektárnál nagyobb egyéb földterület, függetlenül annak jellegétől. A törvény 11. paragrafusa értelmében a kisajátított birtok tulajdonosa vagy annak örököse a lefoglalt birtokából igényjogosult maradt 150 hektár mezőgazdasági, illetve 250 hektár egyéb jellegű földterületre. Ugyanennek a törvénynek 15. paragrafusa a földreform lebonyolítását a felállítandó Állami Földhivatalra bízta.

1 A 215/1919. sz. tc.-nek azonban még csak kerettörvény jellege volt. Ezért a földreform tényleges megkezdése előtt még több agrártörvény és rendelet látott napvilágot, amelyek szabályozták az akció lebonyolításának egyes részleteit. Ezek közül a leglényegesebbek voltak az 1919. június 11-én kelt 330/1919. sz. tc. a földhivatal felállításáról, az 1919. július 11-én kelt 387/1919. sz. tc. a kisajátítási törvény módosításáról, az 1919. október 6-i 535/1919. sz. kormányrendelet a földhivatal munkájának elkezdéséről, az 1920. január 9-i 61/1920. sz. kormányrendelet a kisajátított nagybirtok leltározásáról, az 1920. január 30-án kelt 81/1920. sz. tc. a kisajátított földterület kiutalásának módjáról, az 1920. február 12-én kelt 118/1920. sz. tc. a kisajátított birtokon folytatandó gazdálkodásról, az 1920. április 8-án kelt 251/1920. sz. tc. az előző törvény egyes elhibázott intézkedéseinek módosításáról, az 1920. április 8-án kelt 329/1920. sz. tc. a kisajátított földbirtok átvételéről és az érte nyújtott kárpótlásról, az 1920. július 6-án kelt 451/1920. sz. tc. a földhivatal körzeti hivatalainak felállításáról, az 1921. június 23—

i kormányrendelet a földhivatal körzeti hivatalai hatáskörének szabályozásáról, valamint az 1922. július 13-án kelt 220/1922. sz. tc. a kárpótlási törvény módosításáról stb.

2 Az 1920. január 30-án kelt 81/1920. sz. tc. — az ún. kiutalási törvény (přídělový zákon) — határozta meg többek között a földreform igényjogosultjainak kategóriáit. A törvény 1. paragrafusa értelmében a kisajátított földbirtokot — amennyiben arra az állam nem tart igényt vagy nem fordítja közhasznú célokra — az Állami Földhivatal a következő kategóriákba tartozó igénylők között oszthatja ki: kisbirtokosok, cselédek, kisiparosok, mező- és erdőgazdasági alkalmazottak, földnélküli nincstelenek, de különösképpen (a to zvláště) a legionáriusok és a csehszlovák fegyveres erők tagjai, valamint azok leszármazottai, akik a háborúban „elestek a hazáért"; a fentebb említett kategóriákba tartozó személyek társulásai; önkormányzati testületek és intézmények; szövetkezetek és önsegélyező egyesületek stb.

3 Az Állami Földhivatal a 330/1919. sz. tc., valamint az 535/1919. sz. kormányrendelet alapján kezdte meg munkáját 1919. november l-jén Prága székhellyel. A széles hatáskörrel felruházott intézmény közvetlenül a Csehszlovák Minisztertanács irányítása alatt működött. Az agrárreformmal kapcsolatos valamennyi törvény végrehajtása a Földhivatal hatáskörébe tartozott. Elén egy 31