Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

I. A magyar- és németellenes diszkrimináció szellemi genezise

A pozsonyi deklaráció volt a felvidéki Egyesült MP utolsó megszólalása kisebbségi sorsban. Az események most már megállás nélkül rohantak előre, a végső kifejlődés felé. A cseh köztársaság akkor már lángokban állott. És a recsegő-ropogó, megtévesztésre, alakoskodásra és hazugságra épített cseh demokráciát sodorta végzete a biztos összeomlás felé. A köztársaság népei ekkor már nem kisebbségi jogokat, de önrendelkezést, nemzeti szabadságot és elszakadást követeltek. A történelem megismétlődött: a Csehszlovák Köztársaságot ugyanaz a gondolat robbantotta szét, mint amelyikkel annakidején a köztársaság megteremtői a dunai Monarchiát és az ezeréves Magyarországot tépték darabokra. Ismét bebizonyosodott, hogy nem lehet egy államot annak egyes nemzetiségei ellenében vezetni és kormányozni. Nem lehet egy országon belül a gazdasági jólétet és a kulturális haladást csak az egyik nemzetiség, az uralkodó kisebbség számára kisajátítani, az ország lakosságának többségét pedig politikai és gazdasági kiskorúságban tartani. Ezt tette időközönkint a régi dunai Monarchia s ezt tette a csehszlovák állam is. A különbség csak az volt, hogy a cseh impérium egyesítette magában a régi dunai államtömb minden szerves hibáját, annak egyetlen előnye és erénye nélkül. A tizenkilencedik században, amikor a népek még nem ébredtek teljesen tudatára a nemzeti gondolat óriási erejének, ideigóráig még lehetett „mozaik-államokkal" operálni. A huszadik században azonban már mások voltak az erők és világosabbak a történelem törvényeinek kihatásai. Az önrendelkezés papírformájára épített ország az önrendelkezés megvalósulásán bukott meg. A valóság eltitkolásával, a napról-napra újabb csalafintaságokkal táplált propaganda már nem helyettesíthette tovább az eleven erőket. A történelem ítélt Csehszlovákia felett. 1939 Popély Gyula FÖLDREFORM ÉS NEMZETI TERJESZKEDÉS Az 1918—1919. évi impériumváltás után a felvidéki magyarság elleni kíméletlen politikai és gazdasági elnyomás egyik leghatékonyabb eszköze a tendenciózus csehszlovák földreform volt. Bár az egész akció egyszerű szociálpolitikai köntösben zajlott, szándéka és kivitelezése egyöntetűen az államhatalom és a többségi nemzet kisebbségellenes, nacionalista törekvéseit szolgálta. A szláv nemzeti terjeszkedés jegyében lebonyolított földreform a Felvidéken érzékenyen érintette és károsította az egész magyar társadalmat, birtokost és nincstelent egyaránt. A földreformot a Csehszlovák Nemzetgyűlés 1919. április 16-án kelt 30