Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

VI. A doukmentumok nem néma tanúk többé

ne viszont a máig tisztázatlan tényekere, kiemelve, hogy a kérdést már egy évvel ezelőtt felvetették a szlovák parlamentben és azóta eredménytelenül törekednek a gyümölcsöző párbeszédre. Hangsúlyozni szeretném, hogy nincs szó utólagos bocsánatkérésről. Arról van szó, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács foglaljon állást a „kollektív bűnösség" elvével és érvényesítésével kapcsolatban. Véleményem szerint ez kizárólag a Szlovák Köztársaság belpolitikai problémája, mivel érinti az államot, érinti legfelsőbb törvényhozó testületét és állampolgárait. Meg kell állapítanom, hogy annak a közös nyilatkozatnak az elfogadása, amelyet Mikloško elnök ígérete szerint a Szlovák Nemzeti Tanács és a magyar parlament közösen szavazna meg, a mostani megbízatási időszak végéig már nem reális. Ezért, tisztelt kollégák, lehetővé kívánjuk tenni, hogy saját lelkiismeretük és demokratikus gondolkodásmódjuk szerint nyílt szavazással állást foglaljanak a kérdésben (mondta beszédében, majd felolvasta a nyilatkozat javasolt szövegét). NYILATKOZAT A Szlovák Köztársaság szabad és demokratikus parlamentjének képviselői, a totalizmustól a valódi demokráciához vezető nehéz és bonyolt úton, becsülettel és lelkiismerettel szembe akarunk nézni a múlt adósságaival. Miután a Szlovák Nemzeti Tanács nyilatkozatot fogadott el a zsidó származású polgárok 1942—44 évi deportálásáról, valamint a német nemzetiségű polgárok Szlovákiából való kitelepítéséről, szükségesnek tartjuk, hogy állást foglaljunk annak kapcsán, hogy 1945—48-ban Szlovákia magyar nemzetiségű állampolgáraival szemben érvényesítették a kollektív bűnösség elvét. Már ezer éve ebben a régióban, Európa földrajzi központjában együtt élünk a magyar nemzettel. Együttélésünk többnyire harmonikus volt, de konfliktushelyzetek is adódtak. Ezek közé tartozik az 1939_1949-es időszak, amikor a hitleri Nemtország fokozódó nyomására is régiónkban sajnálatos események mentek végbe. Véleményünk szerint az 1939_45-ös időszakot mindenkelőtt a szakembereknek _ történészeknek kell részletesen bírálniuk és objektíven elemezniük. Ez nem történt meg az elmúlt 45 évben. Ezt követően kell álllást foglalni ebben a kérdésben. A valódi demokráciához vezető úton azonban nem hagyhatjuk figyelmen kívül azt, ami 1945 és 48 között a Csehszlovák Köztársaság status quo-jának felújítása után történt. Mély sajnálattal kell megállítanunk, hogy a nehéz háború utáni időszakban a kassai kormányprogram és ezt követően a Szlovák Nemzeti Tanács néhány további törvénye is a kollektív bűnösség elvét alkalmazta Szlováki magyar nemzetiségű polgáraival szemben. Szlovákia ezen lakosai az említett törvényes rendelkezések következtében néhány évre elvesztették állampolgárságukat és állampolgári jogaikat. Ma, a valóban szabad társadalom megteremtésére törekedve, szembe kell néznünk ezzel a múltbeli adóssággal is. Ünnepélyesen kijelentjük, hogy elítéljük a kollektív bűnösség elvét, indokolják azt bármilyen érdekekkel is. Megengedhetetlennek tartjuk, hogy a kollektív bűnösség bélyege nehezedjen Szlovákia bármely mai vagy volt polgára. Egyúttal javasoljuk a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésének, hogy hasonló szellemben foglalkozzon ennek a problémának a megoldásával, mint tette azt a Szlovák Köztársaság legfelsőbb törvényhozó testülete. A demokratikus és szabad Szlovákiából baráti jobbot nyújtunk minden nemzetnek és a világ minden jóakaratú emberének, s hasonló lépésre szólítjuk fel régiónk többi parlamentjét is. INDOKLÁS: Tisztelt Szlovák Nemzeti Tanács! Az emberiség fejlődésének egyik legnagyobb eredménye a 20. század végén az egységesülő Európa és benne a nemzetek termékeny együttműködése. Európa fejlettebb nemzetei és országai képesek voltak megvalósítani történelmi kiegyezéseiket, elfeledni a múlt konfliktusait; föléjük a jelen generációk a kölcsönös megbocsátás és megegyezés szép hídjait építették. Ugy gondoljuk, hogy 303