Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

VI. A doukmentumok nem néma tanúk többé

nek bizonyult. 1939-ben, Csehszlovákia megszűnése után a szlovák németek politikai képviselete aktívan szorgalmazta Szlovákia Hitler birodalmához való csatlakozását. 1939 és 45 között, a Szlovák Köztársaság idején Karmasin totalitárius pártja, a Deutsche Partei és annak militáns része, az FS (Freiwillige Schutzaffel) és később a Heimatschnitz a náci önkény eszközévé váltak, az erőszak alkalmazóivá, az antiszemitizmus bástyáivá és az akkori szlovák ellenzék mérsékelt csoportjainak nyílt kritizálóivá. Tudjuk azonban, hogy sok német főleg 1942 után rájött a Deutsch Partei politikájának téves voltára, és egy részük bekapcsolódott az antifasiszta küzdelembe. A fasisztaellenes felkelés kitörése után és Szlovákia azt követő német megszállása után elmélyültek a német és a szlovák lakosság közti politikai és emberi ellentétek. Akkor kezdődött a szlovákiai németek tragédiája is, hazájuk elvesztése. Történelmi tény, hogy a szlovákiai németek nagy részének H. Himmler parancsára kellett elhagynia régi hazáját Karmasin pártja vezetésének együttműködése mellett. A szlovák németek evakuációja 1944. szeptemberének közepén kezdődött és 1945. februárjában ért véget, tehát közvetlenül Szlovákia Vörös Hadsereg által történt elfoglalása előtt. Idősebb polgártársaink emlékeznek rá, hogy sok szlovákiai német ellenezte házának elhagyását, hiába. A háború végét követően az evakuált németek egy része visszatért Szlovákiába. Ekkor kezdődött tragédiájuk második felvonása, amelyben sajnos, szlovákok is aktívan közreműködtek. A németek kitelepítését Csehszlovákiából, Lengyelországból és Magyarországról a győztes hatalmak a potsdami megállapodás 13. cikkelyében szögezték le. A kassai kormányprogram szintén deklarálta a németek állampolgárságának elvesztését az aktív antifasiszták kivételével, amit a köztársasági elnök 1945/33. sz. dekrétuma is szentesített. így több mint 32 ezer szlovák német vált a deportációk áldozatává, akik a ligetfalui, Nováky-i és poprádi munkatáborokban való erőszakos összpontosítás után a megosztott Németország mindkét részébe kerültek. Különösen sajnálatra méltó, hogy a kitelepítés eme fázisa főleg a dolgos vétlen embereket érintette, éppen azokat, akik a háború befejezése után önként tértek vissza Szlovákiába, amelyet hazájuknak tartottak. Ezek a német polgártársaink szenvedtek azok miatt, akik a Szlovákiában élő német kisebbség nevében a nácizmust szolgálták. Közel fél évszázad telt el ezóta, sok seb behegedt, új generációk születtek, új körülmények között. Mi, a szabad, demokratikus Szlovákia képviselői, a nemzetek közösségébe tiszta lappal akarunk belépni. Elítéljük a kollektív bűnösség elvét, bármiféle érvekkel is indokolják azt. Tudatosítjuk, hogy német polgártársaink evakuálásával és későbbi elkergetésével Szlovákia egy olyan etnikai csoportot veszített el, amely évszázadokig közös civilizációs igyekezeteink részét képezte, és jelentősen hozzájárult országunk kulturális sokszínűségéhez. Ma mindannyiuknak, a régi összecsapások tanúinak, a kitelepítetteknek és leszármazottaiknak baráti kezet nyújtunk Szlovákiából. Próbáljuk meg elfeledni a vitákat és sérelmeket. Közösen dolgozzunk régi hazánk felvirágoztatásán. A nemzeteink között megértés hídja ívelje át a háborús gyűlölet kiszáradó folyóját. Elhangzott a szl. parlamentben 1991. február 12-én. (MKDM füzetek. 1. sz., 1995. szeptember. Összeáll. Csáky Pál) 17. SZÁMÚ DOKUMENTUM Az MKDM—Együttélés koalíció nyilatkozat-javaslata a szlovákiai magyarok II. világháború utáni meghurcolásaival kapcsolatban Nézzünk szembe a múlttal Az SzNT ülésén Csáky Pál beterjesztette a parlamentben a Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom és az Együttélés Politikai Mozgalom 14 képviselőjének nyilatkozat-javaslatát a magyar nemzetiségtí állampolgárokkal szemben, 1945-49 között érvényesített „kollektív bűnösség" elvével kapcsolatban. Amint hangsúlyozta, nem azért teszi ezt, hogy siránkozzon a múlt fölött vagy bárkit is vádoljon. Figyelmeztetni szeret302