Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

VI. A doukmentumok nem néma tanúk többé

Ma, egy szabad év után mi, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselői és a Szlovák Köztársaság kormánya is erkölcsi kötelességünknek érezzük, mint egész Szlovákia képviselői, akik különöböző politikai áramlatok és csoportosulások tagjai vagyunk, nyilvánosan kifejezni részvétünket és sajnálatunkat zsidó polgártársainknak, azok miatt a bűnök miatt, amelyeket rajtuk elkövettek, žszintén bocsánatot akarunk kérni mindenért, amivel elődeink vétkeztek zsidó polgártársaink ellen a második világháború idején. Ehhez minket a szlovák nemzetben mélyen gyökerező humanizmus és demokratizmus jogosít fel. Azt is tudjuk, hogy sok szlovák fegyveresen állt ellen az erőszaknak és aktívan segített üldözött zsidó polgártársaiknak. Szabadságunk első évének végén, a megértés és a szeretet ünnepének előestéjén elgondolkodunk múltunk felett. Magunk és a világ előtt lelkiismeretvizsgálatot tartunk és minden nemzet és nemzetiség felé nyújtjuk kezünket, akikkel egy államban éltünk és élünk. Ez a mi nyilatkozatunk ígéret akar lenni, hogy az új, demokratikus Szlovákia már soha nem tér le arról az útról, amelyet a szabadság, tolerancia, demokrácia és törvényesség iránti tisztelet jellemez, valamint az emberek közötti szeretet, tekintet nélkül azok nemzetiségére, vallására vagy meggyőződésére. Bratislavában, az SZK fővárosában 1990. karácsonya előtt (Elhangzott 1990. dec. 20-án) A Szlovák Köztársaság Kormánya és a Szlovák Nemzeti Tanács 16 SZÁMÚ DOKUMENTUM A Szlovák Nemzeti Tanács nyilatkozata a szlovákiai németek kitelepítésével kapcsolatban ... Azt kívánjuk, hogy a Szlovák Köztársaság boldog otthona legyen nemcsak a szlovákoknak, hanem a többi nemzetiségnek és etnikumnak is, amely a területén lakik. Ebben az értelemben szükségét érezzük elmondani véleményünket német polgártársaink sorsát illetően Szlovákiában a régebbi és közelebbi múltban. Nemzetünk ezeréves történelmét vizsgálva nem feledhetjük el, hogy elődeink mellett Szlovákia területén Európa más nemzeteinek tagjai is éltek. Közülük jelentős hely illeti meg a német telepeseket, akik a magyar (uhorský) király meghívására jöttek ide már a tizenkettedik századtól. A németek generációi ügyességükkel, műveltségükkel és dolgosságukkal anyagi és szellemi emléket alkottak földünkön, és ezek a mai Szlovákia kulturális gazdagságának elválaszthatatlan részévé váltak. Említsük meg városaink gyönyörű központjait, templomait vagy városházait, mint az építészet, szobrászat, festészet vagy a kézműipar kincsestárait. A gazdasági fejlődést, főleg a bányászat fejlődést sem tudjuk elképzelni az ő hozzájárulásuk nélkül. A szellemi fejlődés a humanista irodalom, filozófia vagy jog értékein alapszik. Történelmünkben jelentős hely illeti meg a német reformátor hitterjesztőket, tanítókat és tudósokat. Közép-Európa nemzetei együtt szervezték meg védelmünket az oszmán törökök ellen. A felvilágosodás, a tereziánus reformok, nemzetébresztőink és értelmiségünk későbbi képzése is a német műveltség kincsestárából merített. Nemzeteink évszázadok során egymás mellett éltek, a sors jobb és rosszabb oldalait nagyobb kölcsönös súrlódások nélkül viselték. 1918-ban a csehszlovák állam megalakulása a „szlovák németek" (slovenskí Nemci) számára is fejlődésük új fázisát hozta. Szlovákiában akkor 140 ezer német élt, tehát a lakosság 5%-a. Az új állam lehetővé tette a német iskolaügy és kulturális intézmények sikeres fejlődését tette csakúgy, mint a politikai pártok szabad működését. Sajnos Hitler hatalomra jutása radikálisan megváltoztatta a szlovák németek helyzetét is. A szlovák németek politikai képviselete egy részének Konrád Henlein Szudétanémet Pártjához való kapcsolódása történelmileg téves lépés301