Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

VI. A doukmentumok nem néma tanúk többé

társaság megújításáért és elismeréséért, és még nehezebb harcot államunk új koncepciójáért. E második harcban megmutatkozott realizmusa, politikai tapasztalata és következetessége. Okulva Münchenen és a jövőbe látva tudatára ébredt a Szovjetunió egyre növekvő nemzetközi jelentőségének; ezzel az országgal szilárd kapcsolatot épített ki, és még a háború alatt aláírta vele a szövetségi és kölcsönös segítségnyújtási szerződést, amely garantálja, hogy München többé nem ismétlődik meg. s így a kül- és a belpolitikában egyaránt dr. Beneš arra a következtetésre jut, hogy csupán a nép szavatolhatja Csehszlovákia tartós létét és biztonságát. Már a háború alatt azt hirdette, hogy a jövőre nézve Csehszlovákia állami és nemzeti érdekből nem maradhat a burzsoá demokrácia fokán, hanem szükségszerűen a demokratizmus magasabb fokára kell lépnie. (...) Beneš elnök 1948 történelmi februárjában is hű maradt politikájához. Híven kitartott a nép, a nemzet és az állam érdekei mellett akkor is, amikor ez személy szerint nehezére esett. A határokon kívülről és itthonról azok, akiket negatívan érintett február, támadásba lendültek ellene, és hazaárulással vádolták meg. Beneš elnök nem volt áruló... PRAVDA (Pozsony), 1948. szeptember 10. 2. 15. SZÁMÚ DOKUMENTUM A Szlovák Nemzeti Tanács és a Szlovák Köztársaság Kormányának nyilatkozata a zsidók Szlovákiából deportációjával kapcsolatban A szlovák nemzet 1989. novemberében megdöntötte a totalitárius rendszert és a demokratikus változások útjára lépett. Az új, demokratikus Szlovák Köztársaságban, amely része a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak új, demokratikus és pluralista társadalmat igyekszik kialakítani, amelynek alapja az emberi jogok tisztelete. 1990 nyarán Szlovákia lakosai szabad választásokon választották meg a Szlovák Nemzeti Tanácsot, a szlovák nemzet első valóban szabad parlamentjét. Az újramegszerzett szabadság feletti örömben a szlovák nemzet nem feledkezik meg a múlt sérelmeiről sem, amelyeknek áldozata volt. Úgyszintén nem feledkezhet meg azokról a tettekről sem a közelmúltból, amelyekkel némely tagja és vezetője rosszat és szenvedést okozott másoknak. Nemcsak az egyéneknek, de a nemzeteknek is van múlt-tudatuk. Lelkiismeretük is van, amely az egyének jótetteit elismeri és a rosszak miatt szemrehányással illeti őket. A második világháború éveiben Szlovákiában csakúgy mint az akkori Európa több más országában a zsidók törvénytelen deportálására került sor. 1942 és 1944 között Szlovákiából több tízezer zsidó származású polgártársunkat vitték el. A deportálásokat olyan jogi és gyakorlati lépések előzték meg, amelyek a zsidó polgártársak durva diszkriminálását és velük szembeni erőszak alkalmazását jelentették. Szlovákia több akkori vezetője a nürnbergi és más faji törvényeket alkalmazta a gyakorlatban. Az elhurcolt zsidók majdnem mindannyian elpusztultak a náci koncetrációs táborokban. Az 1942-es deportálások és más zsidóellenes lépések szlovák kezekben voltak. Ez az emberség elleni bűntett a II. világháború idejéből máig súlyként nehezedik lelkiismeretünkre, elsősorban a fiatalabb generációkéra, akiknek semmilyen személyes részünk nem volt a fél évszázaddal ezelőtti eseményekben. Már 1987 őszén, két évvel a totalitárius rendszer bukása előtt szlovák írók, publicisták, művészek, történészek, tudósok és egyházi tényezők egy bátor csoportja kiadott egy nyilatkozatot a zsidók Szlovákiából történt elhurcolásával kapcsolatban. Kifejezték benne sajnálatukat a történtek miatt a második világháború idejéből és igyekezetüket, hogy megkövessék az áldozatok minden élő rokonát és leszármazottait a zsidó lakosság soraiból. Ezt a nyilakozatot csak illegálisan lehetett teijeszteni és csak a szabad külföldön volt publikálva. 300