Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

VI. A doukmentumok nem néma tanúk többé

kájával dr. Edvard Beneš lényegesen hozzájárult a szocializmushoz vezető ama különleges csehszlovák út megtételéhez szükséges kedvező feltételek megteremtéséhez, amelyen — Gottwald elnök szavaival élve — haladunk és haladtunk eddig is olyan messzeható megrázkódtatások, ember- és vagyoni áldozatok nélkül, amelyek egyébként természetes velejárói az általunk megélt szociális változásoknak. Dr. Edvard Beneš nem uszította osztályát a fejlődés elleni harcra, mivel visszafordíthatatlannak tűnt neki e fejlődés, és hiábavalónak az ellene való küzdelem. A Csehszlovákiát megalapító és megalkotó triumvirátus második embere nem passzív megfigyelője, hanem aktív résztvevője és kezdeményező irányítója rengeteg meghatározó aktusnak, amely előmozdította Csehszlovákiának új, mai pozíciójában, mai tartalmával való megújítását, amely annyira eltér a Köztársaságnak a két háború közötti belső tartalmától. A Szovjetunióval kötött szövetségi szerződésünk megalkotója és aláírója, de egyúttal megfontolt partner vagy éber figyelő és meggondolt tanácsadó a Köztársaság hazai földön létrejött első kormánya messzeható, Csehszlovákia történetében eddig példátlan programjának a kidolgozása, illetve magának a kormánynak a megalakítása során. Fordulatot jelentő olyan törvényeken és dekrétumokon szerepel az aláírása, amelyek Csehszlovákiában a München előtti Köztársaságból ismert formális, politikai demokráciát szocializáló demokráciára változtatják, ahogyan ő maga előszeretettel nevezte a megújult Csehszlovákia gazdasági, politikai, kulturális és egész társadalmi rendszerét, s végül, noha nem az ő akaratából, de az ő egyetértésével ez év februárjában nem térnek vissza a kormányba nálunk a politikai erők azon képviselői, akik a csehszlovák demokrácia szocializáló jellegét a háború óta eltelt három évben céltudatosan gyengítették, és februárban meg is akarták dönteni. Mindezért és mivel demokráciánknak a szocializmus felé vezető útján egyetlenegy mérföldkőnél sem tanúsított erőszakos ellenállást a társadalmi élet tegnapi uralkodói letűnő hatalmának a megőrzése érdekében és javára, s tekintélyét nem vetette latba egy ilyen küzdelem megindítására, élete alkonyán elvesztette hitelét azoknál, akik egy ilyen harcot nemzetünk és a Köztársaság nemzetei körében örömmel láttak volna. De ugyanennél az oknál fogva mindannyian tisztelettel hajolunk meg emléke előtt. (...) PRAVDA (Pozsony), 1948. IX. 5., 14. SZÁMÚ DOKUMENTUM Pozsony Dr. Beneš emlékének Gyászszertartás a Nemzeti Színházban — dr. Pavlík megbízott Beneš elnöknek a II. világháborúban folytatott kettős harcáról A néhai második köztársasági elnök életművét dr. Ondrej Pavlík tájékoztatási megbízott, egyetemi professzor méltatta. Hangsúlyozta, hogy dr. Beneš nem rekedt meg az I. világháború felszabadító harcának az eredményeinél, hanem tudatára ébredt azon szociális küzdelmek új momentumainak és formáinak, amelyek az I. világháború után folytatódtak, s egyre nagyobb és nagyobb aktivitással avatkozott be a körülötte folyó eseményekbe. Következetes realizmusával, a Köztársaság iránt érzett szeretete alapján nem félt nyíltan szembenézni a tényekkel, és az új adottságokból levonni a következtetéseket. Amikor értékeljük Beneš elnök munkáját, amelyet a második külföldi ellenállási mozgalom élén végzett München jóvátételéért és a Köztársaság megújításáért, tudatában kell lennünk annak, hogy dr. Beneš szívósan kettős harcot folytatott: harcot a Köz299