Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

VI. A doukmentumok nem néma tanúk többé

13. SZÁMÚ DOKUMENTUM Művedet megőrizzük és továbbfejlesztjük Ladislav Novomeský Az SZNT Elnökségének és Megbízottak Testületének nevében a rádióban elhangzott gyászbeszédéből (...) Távozásának még friss benyomása alatt állunk, ezért nagyon nehéz teljes egészében felvázolni, milyen formában vonul be dr. Eduard Beneš véglegesen történelmünkbe, és milyen helyet foglalt el és fog elfoglalni nemzetünk minden tagjának, hazánk minden polgárának emlékezetében és szívében. Egy azonban biztos: bárhogy bánkódjunk is távozása miatt, bármennyire kívántuk volna is, hogy még hosszú ideig maradjon közöttünk, dr. Edvard Beneš, Köztársaságunk nagy alapító triumvirátusának egyik tagja, és az ország megújításáért a II. világháború alatt folytatott erőfeszítések egyik vezető személyisége, befejezett munkát, befejezett művet hagy maga után. A Csehszlovákia megalapítóinak és megalkotóinak hármas csoportjából egyedül ő érte meg — szerencsére jó erőben és teljes frissességben, annak a hihetetlen csalódásnak ellenére is, amelyet partnerei Münchenben személy szerint neki is okoztak — az ország széthullásának és átmeneti megszűnésének keserves óráit 1938—1939-ben. Tehát rá mint államfőre is hárult az a történelmi feladat, hogy megszemélyesítse a Köztársaság megszakítatlan létét, amely ország zászlaja alatt drámai és áldozatokkal teli küzdelem folyt a cseh és szlovák nemzet közös állami életének a megújításáért. Ezt a rendkívüli küldetését szerencsésen és becsülettel teljesítette. Nagy halottunkra a felelősség nem kis része-terhe hárult az I. világháborúban a csehszlovák állami lét megteremtéséért folytatott küzdelem során, s őt illeti az érdemek nem kis része. A II. világháború idején Csehszlovákia megújításáért vívott harcban — noha ez lényegesen eltérő körülmények között folyt — vitathatatlanul és magasan kiemelkedik dr. Edvard Beneš tevékenysége. Abból az osztályból, amelyet képviselt és amelynek a politikáját irányította, elsőként és hosszú ideig egyetlenként ismerte fel a fordulatot eredményező összes eseményeket — főleg ebben az évszázadban — mint mélyreható társadalmi változásokat, amelyek helyet teremtettek az új társadalomban az egész szociális élet területén a szükségleteiktől megfosztott rétegeknek. E helyes felismerés alapján alakította és követte céltudatosan a háború alatti csehszlovák politikai irányvonalat, amely lényegesen különbözött a többi európai emigráns kormányok politikájától. Megfontolt magatartásával hozzájárult az ellenállásban részt vevő minden erő összefogásához, amely erők között a proletár elem már döntő feladathoz jutott. Annak a meghatározó szerepnek a tudatában, amelyet a II. világháborúban a Szovjetunió játszott, valamint annak a meghatározó szerepnek a tudatában, amelyet a háború után fog betölteni; a külföldi emigráns kormányok képviselői közül egyedül ő köt szövetségi szerződést a Szovjetunióval, és ezzel egységesíti a Köztársaság megújításáért, egy új és új helyzetben lévő államért folytatott hazai harcot. Politikájának ezt az irányvonalát a szemére vetik valódi és vélt külföldi hívei, leginkább akkor, amikor azt állítják, hogy ez a nem szocialista és antiszocialista rezsim végének a kezdete volt Csehszlovákiában, amely rendszer ez év februárjában teljesen elvesztette bárminemű reményeit nálunk. Ez a pillanat nem megfelelő annak a kérdésnek a vizsgálatára, vajon dr. Edvard Beneš öt évvel ezelőtt — amikor ezt a politikát választotta — látta-e, tudta-e azt is, hogy Csehszlovákia világosan a szocializmus felé halad, és vajon egy arra alkalmas időpontban meg akarta-e állítani ezt a fejlődést, ahogyan azt a vagyonában és társadalmi pozícióiban veszélyeztetett burzsoázia és politikusai elvártak. Ma már azonban vitathatalan tény, hogy ezzel a politi298