Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

VI. A doukmentumok nem néma tanúk többé

fázisban a lakosságcsere-egyezmény feltételeinek következetes betartásával, vagyis a kötelező munkaszolgálat feltételeinek betartásával. A megkezdés előtt alaposan mérlegelni kell az összes várható következményt, s közben ügyelni kell arra, hogy ne befolyásoljuk a párizsi határozat értelmében a magyar kormánnyal tervezett tárgyalásaink eredményeit. A kérdés megoldásának első feltétele, hogy a kormány végérvényesen foglaljon állást az ún. reszlovakizáció kérdésében. Addig, amíg valós lakosságcserével számoltunk, s ameddig nem kellett végérvényesen lemondani az egyoldalú kitelepítésről, nem állt érdekünkben a reszlovakizációs kérvények liberálisabb elbírálása. De úgy vélem, legalábbis napjainkban, hogy az adott helyzetben ezeket a kérvényeket sokkal liberálisabban kell megítélni. Már a reszlovakizáció irányelveinek tárgyalásakor is javasoltam, hogy bizonyos számú kérelmezőt — kb. 100 000-et — azzal a feltétellel igazoljunk át, hogy ezek a családok átköltöznek cseh országrészekbe. (...) De még mindig nincs megoldva a legnehezebb kérdés, további 150 000 etnikai magyar kitelepítése, de ezek nem csehszlovák állampolgárok, ill. nem kapták meg az állampolgárságot. Ebben a kérdésben a várható nemzetközi-politikai visszhangot — de gondolok a belpolitika további perspektíváira is — a minimumra csökkenthetjük... (...) Összefoglalva az elmondottakat, a következő lépéseket javaslom: 1. A kormány határoz, hogy milyen eljárást követ, ha Magyarország a lakosságcsereegyezmény végrehajtását részben meghiúsítja, s ha a négyek konferenciáján nem érjük el a nekünk teljes mértékben megfelelő határozatot. 2. Késedelem nélkül a kiadja a reszlovakizációs kérvények átigazolásának végleges irányelveit, és határoz bizonyos számú magyar Csehországba történő áttelepítéséről, egyenlőre a lakosságcsereegyezmény minden feltételének betartásával, vagyis a munkaszolgálat alapján. 3. Ebben a első szakaszban nem folytatják a konfiskálásokat, hanem éppen ellenkezőleg, teljes mértékben betartják a lakosságcsere-egyezményhez kapcsolt jegyzőkönyv feltételeit, s kifizetik az elbocsátott magyar nemzetiségű állami alkalmazottak szociális segélyeit. 4. Egyidejűleg értesítik a budapesti Szövetséges Ellenőrző Bizottságban résztvevő három nagyhatalom nagykövetét, hogy ha a magyarok továbbra is szabotálják a lakosságcsere-egyezményt, elhatároztuk, alkalmazzuk a kényszerítés minden lehetséges formáját, s ugyanakkor jelezni kell, de nem szabad világosan megfogalmazni a magyarok kitelepítését a határra. 5. Hasonló lépéseket teszünk New Yorkban a három külügyminiszternél. Vagyis: ki kell dolgozni a szélsőséges esetekre alkalmazható végleges rendezési tervet, közben diplomáciai úton kell kikényszeríteni a lakosságcsere-egyezmény teljesítését, és meg kell kezdeni e jelzett kategóriákba tartozó magyarok kitelepítését a cseh országrészekbe. (Forrás: Vadkerty K.: A reszlovakizáció) 7. SZÁMÚ DOKUMENTUM Anton Granatier levele Szlovák Nemzeti Levéltár — Pozsony Telepítési Hivatal — Reszlovakizációs Bizottság 49. karton, jelzet nélkül Anton Granatier levele 1946. augusztus 9. A Szlovák Nemzeti Tanács tisztelt elnökének! A mai megbeszélésünket követően gondolatban elemeztem a következő össznemzeti kérdéseket: 1. A reszlovakizációs akció keretében 353 038 személy kérte a szlovák nemzetiség 288