Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

VI. A doukmentumok nem néma tanúk többé

a kormány hitelét. Az itteni magyarok Hitler-ellenes kiállásának köszönhető Esterházy János tekintélye is. Esterházy sok üldözött csehet segített, köztük megmentette egy volt csehszlovák képviselőnek a családját, segítette őket éveken át, amíg csak a szlovák partizánok föl nem szabadították őket. A magyarországi szlovákok érdekében ugyancsak eljárt a magyar kormánynál. Az ő közbenjárásának eredménye volt, hogy 600 elbocsátott szlovák vasutast visszavettek szolgálatba. Esterházy az üldözött zsidókon is segített, segített a kiutazásukban, rejtegette őket. Mindezt a magyarok többsége is megtette. Ez az üldözött zsidók körében közismert volt. Az akkori szlovák kormány több évi halogatás után, csak 1942-ben jegyezte be a Magyar Pártot (nemzetközi egyezmény alapján), de alapszabályait sohasem hagyta jóvá. A magyar élettel szemben mindig a reciprocitás (eddig szokatlan, kétes) elve érvényesült, de majdnem minden esetben igazságtalanul. Esterházy János feladata évről évre nehezebb lett. Mihelyt Magyarországon előtérbe került a német pénzzel támogatott jobboldali irány, jelentéktelen nyilaskeresztes mozgalom ütötte föl a fejét Szlovákiában is. A Magyarország német megszállása után alakult Sztójay-kormány idején a Magyar Párt, amely eddig passzívan védekezett, aktív ellenállást tanúsított a hivatalos magyar jobboldali befolyás ellen. Amikor a németek igyekeztek belépni a Magyar Pártba, az tagfelvételi zárlatot rendelt el. 1944 karácsonya előtt Esterházy Jánost Szálasiék Budapesten letartóztatták, s arra kényszerítették, hogy pártvezetői tisztségéről mondjon le. Egynéhány nappal később kiutasították őt a pozsonyi magyar követségről. A Magyar Párt pokoli helyzetbe került. A németek követelték a magyar SS, illetőleg a TODT szervezet felállítását. Ez sem sikerült nekik. Az egész magyar közvélemény Esterházy mellé állt. Sokáig húztákhalogatták az új pártelnök megválasztását, hogy időt nyerjenek. Ez is sikerült. Újra Esterházy Jánost választották meg, mégpedig egyhangúlag. A Szálasi-pártiak nem voltak képesek — egynéhány hívőn kívül — az itteni magyarok Hitler-ellenes magatartását megtörni. Esterházyt és a párt elnökségének tagjait a Gestapo — menekülésekor — magával akarta hurcolni, ezért rejtőzködniük kellett. Azok a magyarok, akik nem ijedtek meg az ÚSB és a Gestapo üldözésétől és Szálasiék fenyegetőzéseitől, megtartották kapcsolataikat a demokrata szlovákokkal, csehekkel. Meg kell említenünk azt is, hogy a magyar református egyház fogadta hajlékába a szlovák hatóságoktól betiltott, vagyonától megfosztott „csehtestvér" egyházat. Azt is fölemlíthetjük, hogy a magyarok közül senki sem árjásított zsidó üzemet, s azok száma is csak tizenegy volt, akik kölcsönös megegyezés alapján vettek át üzletet a zsidó tulajdonosoktól. Megemlítjük a szlovákiai magyar sajtót, történetesen az Esti Újságot, amely 1941ig jelenhetett meg, amikor is Mach miniszter betiltotta a Magyar Hírlapot, amely 1944. október 31-én szüntette be — önként — megjelenését, mivel nem akart Szálasinak szolgálni. A magyar sajtónak nagy érdeme volt abban, hogy Szlovákiában — s nemcsak a magyarok között — folyamatosan fejlődött és erősödött a Hitler-ellenes mozgalom. A belső meggyőződés, az újságírói hivatáshoz való hűség, amely a magyar újságírókat jellemezte, lehetővé tette, hogy a szlovák nép világosan lássa a nácizmus céljait és szándékait. Ugyanúgy gondolhatunk a magyar kisebbségnek az irodalom, a művészet és az iskola területén való demokratikus helytállására. A magyar közvélemény egységesen elutasította a hitlerizmust! Külön említést érdemel az a tény, hogy az 1944—

es partizán felkelésben nagy számú magyar tiszt és katona vett részt. A többségük még most is német fogságban van. A partizánmozgalmat a Nyitra környéki magyar falvak lakosai élelemmel, lovakkal, fogatokkal stb. segítették. Más magyar községekben és városokban a magyar lakosok ruhát ajándékoztak a partizánoknak, hogy civilbe öltözhessenek, s így védjék meg magukat a németektől. A Magyar Hírlap volt az egyetlen szlovákiai újság, amely egyetlen szót sem írt le a partizánmozgalom ellen, holott erre a propagandahivatalok ismételten felszólították. Az elmondottakra hivatkozva nem azt kérjük, hogy ezt a magatartásunkat — amely kezdettől fogva ellentétben volt a régi rendszerrel — érdemünkül könyveljék el 282