Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
III. Az embertelen csehszlovák jogszabályok máig kísértő szelleme
lakosságot egyformán kezelték, de tényszerűen nem indokolt okokból mindkét népcsoportot szándékosan hátrányos helyzetbe hozták a belföldiekkel és a többi külföldivel szemben. A pénzügyminisztérium 1945. június 22-i hirdetménye csak a német vagyont és az 1945. október 25— i dekrétum is hasonlóképpen csak a német és a magyar vagyont érintette. Mint ahogy az Odera—Neisse-menti területeken a lengyel kisajátítás, az elkobzás itt is — a csehszlovák nemzetállamhoz vezető út részeként — a németek elűzését készítette elő. 2 5 A vagyonelkobzás etnikai alapon diszkriminálta a szudétanémeteket. 2 6 Mivel a kisajátítási intézkedéseket semmiféle kártalanítás nem követte, kisajátítással kapcsolatos, a nemzetközi jogból eredő kártérítési kötelezettségek megsértése forog fenn; a kötelezettségek korlátozását a nemzetközi jog csak megengedett államosítások esetén teszi lehetővé. 2 7 A végrehajtott kisajátításokra nem tekinthetünk úgy, mint megengedett államosításra. Államosítási intézkedések nem diszkriminálhatják a külföldiek bizonyos csoportját a belföldiekkel vagy más külföldiekkel szemben; mivel az elkobzások elsősorban a német és a magyar népcsoportok tagjai ellen irányultak, belföldieket és egyéb külföldieket csak bizonyos cselekedetek elkövetése esetén érintettek, ezért diszkrimináló hatásúak voltak. Ebből következően ha nem is teljes, de legalábbis minimális kárpótlást kellett volna nyújtani. Az 1948. február 25— i csehszlovákiai kommunista hatalomátvétel és a társadalomnak az ezzel együtt járó kommunista államrendszerré történt átalakulása után, az államosítások különbségtétel nélkül a belföldiek vagyonát is érintették. Ezen intézkedések kezdetekor a szudétanémet vagyon elkobzása azonban már megtörtént. 2 8 A diszkrimináció tilalma és a kártalanítási kötelezettség megsértése miatt a csehszlovák kisajátítási intézkedések megsértették az idegenek jogainak minimális szintjét, és ellentétesek a nemzetközi joggal. 6. Csehszlovákiában a kisajátításokkal jelentős mértékben megsértették az emberi jogokat. A kisajátítási intézkedésekkel nemcsak az állam tulajdonát növelték, hanem a homogén csehszlovák állam létrehozása érdekében diszkriminálták és elűzték az országból a német lakosságot. 2 9 Mivel az elkobzásoknak büntető jellegük volt, nagymértékben különböztek a klasszikus kisajátítástól. A kisajátításoknak csupán a vagyonszerzés a célja, és általában nem sértik meg az emberi jogokat, amint azonban büntetésre és száműzésre kerül sor, az emberi jogok is megsérülnek. 3 0 Az érintetteket éppen német származásuk miatt sújtották vagyonelkobzással és büntették kitelepítéssel. Az elkobzások elsősorban tehát nem egyéneket, hanem egy csoportot érintettek; 3 1 a németeknek az emberi jogokkal ellentétes, nemzeti hovatartozásuk miatti diszkriminációját jelentették. 7. A Beneš-dekrétumok és végrehajtásuk a nünbergi nemzetközi hadbíróság joggyakorlata szerint kimerítik az emberiség elleni bűntett tényállását. Jóllehet ott csak németeket ítéltek el háborús és emberiség elleni bűncselekmények miatt, a Nünbergben megfogalmazott alapelvek, az itt nem említett béke elleni bűntettet leszámítva, általános érvényességet nyertek, 3 2 így a kitelepítés127
