Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

II. Kisebbségi Golgota

Johann Wolfgang Bríigel A SZLOVÁK KOMMUNISTÁK ÉS A MAGYARKÉRDÉS 1944—1945-B EN* Tekintet nélkül arra, hogy a csehszlovákiai német lakossággal szembeni háború utáni bánásmódot helyesnek, vagy az adott körülmények között szükségszerűnek, avagy minden szempontból hely telnek tartjuk-e, aligha vitatható, hogy az emigrációban működő, majd a prágai kormány politikája Szlovákia magyar lakosságával szemben teljes őrültség volt. Összevetve a németek kilakoltatásával a kis különbséget az jelentette, hogy felvetődött a szlovákiai magyarok és a magyarországi szlovákok cseréjével történő, részleges megoldás lehetősége is. A propagandának az az állítása, hogy a szlovákiai magyarok egységesen együttműködtek a „henleinista irredentákkal" még a vezető magyar politikusok vonatkozásában is helytelen volt, nem beszélve az egyszerű magyar földművesekről és munkásokról. Azzal kezdődött, hogy dr. Beneš 1943. december 21-én bejelentette, hogy az eljövendő Csehszlovákia „a csehek, a szlovákok és a kárpátukrajnai nép nemzeti állama"

1 lesz — ez a program az országban élő nemzeti kisebbségek felszámolását hirdette. 1943 decemberében Sztálinnal és Molotovval folytatott moszkvai megbeszélésén dr. Beneš igyekezett megszerezni a szovjetek jóváhagyását a nemzeti kisebbségek felszámolásának tervéhez, egyúttal jelezte, lehetséges volna — ami esetleg a kisebb rossznak tekinthető —, hogy ebben az esetben a lakosságcsere elve alapján járjanak el: a vesztes Magyarországnak be kelene fogadnia a Szlovákiából deportált magyarokat és ugyanennyi magyarországi szlovák „térne vissza" Szlovákiába, (ahol azelőtt soha nem jártak). A kapott válaszok egészében véve kitérőek voltak. 1944 januárjában dr. Hubert Ripka, az emigráns kormány külügyi államminisztere igyekezett — szintén eredménytelenül — megszerezni a brit diplmácia beleegyezését dr. Beneš „magyartalanítási" terveihez.

2 1944 augusztusában a száműzött kormány javasolta a szövetségeseknek, hogy a Németországgal és Magyarországgal kötendő fegyverszüneti megállapodás feltételei közé vegyék fel a csehszlovákiai német és magyar lakosság eltávolításának alapelvét.

3 Zdeněk Fierlinger memoárjában a csehszlovák követelések érvényesítése érdekében kifejtett erőfeszítések hiábavalóságáról ír.

4 Magyarország feltételeit 1945 januárjában a Moszkvában tartott szövetségesi tárgyalásokon határozták meg: az amerikaiak és a britek részéről „nem" volt a válasz, és Molotov se mondott „igen"-t. A száműzött kormány ezután igyekezett a magyarok kérdését a németek kitelepítéséről szóló 1944. november 23-án keletkezett memorandumba beiktatni. Ez így szólt: „A magyar kisebbség jelenléte Csehszlovákiában kevésbé veszélyes, mint a német kisebbségé, de a csehszlovák kormány jogot formál arra, hogy analóg módszerrel járjon el (mint a németek esetében) tekintettel a 108