Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása

II. Kisebbségi Golgota

magyar kisebbség azon elemeire, melyek a köztársasággal szemben ellenségesen viselkedtek." Mind a magyaroktól, mind a németektől, szögezi le a szövetségesekhez intézett memorandum, megtagadnák a „nyelvi privilégiumokhoz" és az iskolához való jogot. A kormányjavaslat érvényesítése lehetőséget adott volna „a csehszlovákiai német és magyar kisebbség nehéz és veszélyes problémájának megoldására". A memorandumra érkezett londoni és washingtoni válaszok udvariasak, de negatívak voltak. A magyarokról nem mondtak semmit. Moszkva egyáltalán nem válaszolt. Hogyan reagáltak ezekre a tervekre a kommunisták, akiknek mindig erős pozíciójuk volt a szlovákiai magyar lakosság körében? Bizonyos ideig eltartott, míg végérvényesen átváltottak a korábbi „antifasiszta" vonalról a legdurvább magyarellenes sovinizmus politikájára. Amikor dr. Beneš 1943 decemberében Moszkvában tájékoztatta Gottwaldot és a többi csehszlovák kommunistát a németekkel és magyarokkal kapcsolatos terveiről, Gottwaldnak nem voltak alapvető kifogásai, csupán azt javasolta, hogy az ügyet „az antifasiszta harc szellemében" oldják meg.

6 Az osztályelvhűség, mely a csehszlovák kommunistáknak azelőtt állítólag olyan drága volt, gyorsan feledésbe merült, mikor Gottwald 1944 májusában a moszkvai rádióban azt ígérte, hogy „országunkat hamarosan megtisztítjuk a piszkos német és magyar árulóktól".

7 Úgyszintén megfeledkeztek arról az eredetileg kommunista indíttatású követelményről is, hogy a „tisztogató akciót" a magyar és a német antifasiszták aktív részvételével valósítsák meg. 1944 augusztusában az államtanács Moszkvába érkezett küldöttségével folytatott megbeszélésen Gottwald és Sverma azt mondták: „Szláv államot építünk, melynek demokratikus jogait csak a csehek, szlovákok és ukránok élvezhetik, de nem a németek és a magyarok".

8 Figyelemreméltó, hogy Gustáv Husák a Szlovák Nemzeti Felkelésről írt könyvében megjegyzi, hogy a felkelés során senki, sem a kommunisták, se mások nem foglalkoztak a szlovákiai magyar lakosság kérdésével (mely akkor ugyan többségében még magyar közigazgatás alatt élt). A Szlovák Nemzeti Tanács 1944. szeptember 6-án kelt rendelete további magyar és német általános iskolák fenntartását engedélyezte, abban az esetben, ha ezek már 1938. október 6-a előtt is működtek. Gustáv Husák magáról azt mondja, hogy 1945 januárjában Moszkvában „győződött meg" va^y hagyta magát meggyőzni a kisebbségek nélküli nemzeti állam politikájáról: „Kezdetben egy ilyen megoldás helyességét a kommunista nemzetiségi politika szempontjából kétségesnek tartottam. Moszkvában azonban meggyőztek, hogy a moszkvai vezetés ilyen álláspontját a szovjet illetékesek is osztják: elfogadtam tehát a nemzeti állam koncepcióját és következményeit." Az új magyar kormánynak, melyet 1944 végén a Szovjetunió hozott létre — kezdetben legalább — néhány olyan tagja is volt, akik a Horthy-rendszer maradványait képezték. A legkevésbé se tanúsított vagy tanúsíthatott ellenállást az 1938 novemberében Magyarországhoz csatolt szlovákiai területeknek a 109