Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
II. Kisebbségi Golgota
ban határozta meg. Ez az időszak 1938. május 21-ével, tehát azzal a nappal kezdődött, amellyel a prágai kormány kihirdette az állam védelmi készültségét, és 1946. december 31-e'vel ért véget . A szlovák retribúciós norma nem tartalmazza ezeket a határidőket, de a szlovákiai bírósági gyakorlat állítólag szintén ezt az időszakot vette figyelembe 8 0. A köztársaság fokozott veszélyeztetettségének időszaka, történetesen annak végső határa problémává is vált: kérdéses volt, szabad-e a retribúciós jogszabályok alapján azokat a bűncselekményeket üldözni, amelyeket egyes személyek már a háború befejezése után követtek el. A szakemberek véleménye egyöntetűen negatív volt. A két retribúciós jogi norma között abban mutatkozott a legnagyobb eltérés, hogy az 1945. június 19— i 16. számú köztársasági elnöki dekrétum — utalva a köztársaság védelméről szóló 1923. évi 50. számú törvény hatályos voltára — a jogfolytonosság álláspontjára helyezkedett, az SZNT 33. számú rendelete esetében viszont nem beszélhetünk erről. Az SZNT ugyanis az 1944. szeptember 1jei 1. számú rendeletével 8 1 előbb magára ruházta az összes törvényhozó és végrehajtó hatalmat Szlovákiában, majd recipiált minden törvényt, rendeletet és intézkedést, amely nem állt ellentétben a demokrácia szellemével, tehát az 1939. március 14-én kikiáltott szlovák állam csaknem valamennyi törvényét és rendeletét, köztük a szlovák állam védelméről szóló 1940. évi 320. számú törvényt is. Minthogy ez a jogszabály hatályon kívül helyezte a köztársaság védelméről szóló 1923. évi 50. számú törvényt, a Szlovák Nemzeti Tanács formálisan nem tette magáévá az említett köztársasági elnöki dekrétumot. Ezzel a jogszabállyal függ össze egyébként az 1947. október 24-i 182. számú törvény, amely az 1923. évi 50. számú törvénnyel és az 1940. évi 320. számú törvénnyel kapcsolatban útmutatást adott az államellenes bűncselekmények minősítésére. De ezeken kívül is akad néhány jogszabály, amely szorosan kapcsolódik az említett retribúciós jogi normához, részben 1947. november 12—i, részben 1948. december 31—i, sőt még későbbi hatállyal is 8 2. A Szlovák Nemzeti Tanács elfogadta a Csehszlovák Köztársaság államjogi kontinuitásának elvét, de csak a köztársaság nemzetközi helyzetének megerősítése érdekében, és csak úgy, hogy figyelembe vette azt a belpolitikai helyzetet, amely a csehszlovák állam bizonyos részében a hat háborús esztendő alatt kialakult. Szó sem lehetett arról, hogy teljes egészében magáévá tegye az 1920. évi Alkotmánylevelet, és semmisnek tekintse a törvényhozás és a végrehajtó hatalom 1938 óta született aktusait 8 3. A pozsonyi Nemzeti Bíróság és a járási népbíróságok által felmentett 12 495 személy nemzetiségi megoszlása 8 4 a következő volt: Százalékban: Abszolút számokban: szlovák 22,31 % Szlovák 2 788 magyar 73,51 % Magyar 9185 német 3,06 % Német 383 egyéb 1,12 %. Egyé b 140 Összesen: 12 495 103
