Edvard Beneš elnöki dekrétumai, avagy a magyarok és németek jogfosztása
II. Kisebbségi Golgota
Halálos ítélet 65 vádlott ügyében született, ezt azonban csak 29 személyen hajtották végre. A szabadságvesztésre ítéltek száma így alakult: a) 20-tól 30 évig terjedő szabadságvesztésre 127 személyt, b) 10-től 20 évig terjedő szabadságvesztésre 202 személyt, c) 5-től 10 évig terjedő szabadságvesztésre 294 személyt, d) 2-től 5 évig terjedő szabadságvesztésre 593 személyt, e) 1-től 2 évig terjedő szabadságvesztésre 619 személyt, f) 1 évig terjedő szabadságvesztésre 2950 személyt ítéltek. Nyilvános megrovásban 2737 személyt részesítettek. A vagyonelkobzást mint főbüntetést 105 személy esetében mondta ki a bíróság, polgári jogaitól 306 személyt fosztott meg, majd 57 vádlott esetében elállt a büntetéstől. A pozsonyi Nemzeti Bíróság összesen 83 vádlott ügyét tárgyalta. Közülük 17 személyt halálra ítélt. A többiek is elég súlyos büntetéseket kaptak, ám akadtak köztük olyanok is, akiket felmentettek a vád alól 7 6. A népbíróságok által Abszolút számokban: elítéltek nemzetiségi elosztása Szlovák 28,49 % Szlovák 2 295 Magyar 59,74% Magyar 4 812 Német 10,53 % Német 848 Egyéb 1,24 % Egyé b 100 Összesen: 8 055 Ezek a számadatok arról tanúskodnak, hogy a 8055 elítélt közül 4812 személy, a népbíróságok által 1947. december 31-ig elítéltek 59,74 százaléka volt magyar nemzetiségű, vagyis a Nemzeti Bíróság és a járási népbíróságok Szlovákiában több mint kétszer annyi magyart marasztaltak el, mint szlovákot. Ez pedig, akárhogy is vesszük, nincs arányban a Szlovákia területén elkövetett bűncselekményekkel. Teljes képtelenség, hogy magyar nemzetiségű személyek — már csak létszámuknál fogva is — ily mértékben követtek volna el olyan súlyos bűncselekményeket, amelyek a Szlovák Nemzeti Tanács 1945. május 15— i 33. számú rendeletének I. fejezete szerint voltak minősíthetők. Számos leventét is népbíróság elé állítottak 7 7. A hírhedt pol. rendőrség, az NB II rengeteg magyart hurcolt el. kihallgatáskor csaknem agyonverték őket. Néha személycsere is előfordult. A kihallgatás következményeit ezek a szerencsétlenek életük végéig szenvedték. A tárgyalások egyhangúságát olykor humoros jelenetek tarkították. Egy alkalommal, amikor a komáromi járási népbíróságon a tanácselnök ellenőrizte a vádlott személyi adatait, feltette a kérdést: „Földje van?", mire a vádlott: „Igen, van." „És mennyi?" — hangzott a kiegészítő kérdés. Arra pedig ilyen magyar nyelvű válasz született: „Egy virágcseréppel." Az eljárás egyébként felmentéssel végződött 7 8. Mint említettem, a cseh tartományokban az 1945. június 19— i 16. számú köztársasági elnöki dekrétum volt hatályban. Ez a retribúciós jogi norma a büntethetőség időbeli határát a köztársaság fokozott veszélyezettségének időszaká102
