Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

— Hát haljon meg? — Tetőt köll csinálni a házra. Otthagyták a bírót és a feleségét a csendőrök és elindúltak a Ferde sarokra. Egyetlen ember állt megnyílott akarattal a háza udvarán, akibe belediktált az élet: Bilák Ferenc. Belédiktált a paraszti élet folytonossága, a megnemállás, hogy szóljon a fiának már kora hajnalban: — Márton, auf! munka kezdődik. Az állatokat szabadító legény volt a fia. Fölegyenesedett az apja szavára és már kézfogás volt az apjával a munka tájékán. —• Elsőbb a tehenet keresem meg és a szamarat — mondta egyenesen és elindúlt az erdő felé. Látta, Ferenc, hogy a fiában is erők dobolnak, hát elindúlt ő is. Az erdő fái között ott ténferegtek a faluból kimenekült állatok; szamarak, tehenek, kecskék. Kifogták közülük a magukét és hazavezették. Kitisztították az istállót és beléállították az állatokat, mint azelőtt is voltak. Büdös volt az istálló, füstszagú. Bőgtek benne az állatok ideges félelmükben. De megvolt a padozata, belül csak az volt, ami a tűz előtt. Akkor nekiállt a két ember és rendet teremtettek az udvaron is. Rakásokra igazították a gerendadarabokat, egymásra rakták kívánatos rendben. Szólt Ferenc, amikor Márton helyet keresett a gerendarakásnak az udvar közepén: 100