Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

A kutak fenékig voltak kiszáradva, a patak száraz medre a konok hegyet átkozta. Emberek nyüzsögtek. Tárgyakat hordtak ki a szobákból az udvarokra: asztalok, székek, ágyak, dunyhák, ládák és szekrények kerültek rakásokra. A rakások mellé odaálltak a tulajdonosaik és bambán nézték a tüzet. Vigyázták, hogy a rakásrahordott holmijukat ne érjék a lángok. Az egyik udvarban egy vénasszony ült a rakás mellett. A szerha már égett. Az udvar szűk volt és a rakás közel volt a falhoz. Közel volt az öregasszony is. A szerha egy hatalmas, égő darabja lehullott és elborította az öregasszonyt is. Az emberek odaszaladtak, elkotorták a tüzet, de az öregasszonyt már nem találták. Későbben bebizonyult, hogy ahol a leglángosabban égett a lehullott szerhadarab, odagurult az öregasszony és elégett. * Fölriadt részeg alvásából a szőlőjében Kósa Péter a harang riasztó szavára. Előbb csak fölemelte a fejét és szétnézett a cseresnyefa hűvössége alól a közeli tájékon. Amikor a közelben látta lélegzeni a szamarát, az olyannyira megnyugtatta, hogy visszaejtette a fejét a füves földre. De újra csak belekongott a harang szava zúgó fejébe, hogy nyugtalanság mardossa az embert. Föltápászkodott hát és kinézett a lombos cseresnyefa alól. A hegyoldalban volt ez, a másik fönsíkon, egy szinten a faluval. Elnézett a falu felé és máris benne ült tudatnak a rettenetes látvány: ég a falu. 88