Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

Azzal már tovább is szaladt. Beszaladt az udvarra, beütötte az öklével az istállóajtót, a maró füstben eloldozta az ordítozó és prüszkölő szamarat és a rángatózó tehenet és kiverte őket az udvar levegőjére. A vörösszemű legény bicskát rántott az ucca közepén és véres szándékkal szaladgált az emberek között. Kurjogatta: — Mellbevágott, megölöm! Az állatokat szabadító legény már a negyedik házban oldotta el a teheneket, amikor valaki megmondta neki: — A Ferke meg akar ölni. — Kit? — ámult el. — Téged. — Miért? — Mellbevágtad. Abbahagyta akkor az állatok szabadítását, kirohant az uccára megveszett dühhel. — Hol a Ferke? — Hol a Ferke? így ordítozott. Akkor már vagy tizenöt ház égett és egyre fújt a szél. Akkor már volt akkora fenyegetés a tűz, hogy nem kímél meg egyetlen zsupptetőt a faluban. — Hol a Ferke! Hol a Ferke! Ez a kurjogatás hallatszott. A vörösszemű az uccasarkon hadonászott a bicskájával. — Mellbevágott, megölöm. A szeplős legény kezében egy lánc maradt az utolsó istállóból. Megforgatta a láncot maga körül és hozzávágott vele a vörösszeműhöz. Halántékon érte a lánc a bicskás legényt. Lebukott, elterült. 85