Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

méltóbb élet, az alföldi faluban, méltóbb házakkal és szélesebb paraszti munkahelyen a sík talajon — szemben a hegyháti faluval, amelyiknek a dolgairól van itten szó. A hegyoldal fensíkján van építve a falu. Előtte meredeken fut le kétoldalt a part, a hegy felől előbb egy mély gödör ásít, mögötte fölfut a hegyre az erdő. Szokták mondani a parasztjai a faluról: — Akárcsak szigetre épült volna az egész, olyan a falunk. A domb magasán ülünk, a határunk harminc öl mélyen van alattunk. Ellátunk a faluból a határunk végéig, de mihaszna látunk el. Minden évben le kell vinnünk az egész életünket a harmincöles dombról és minden évben föl kell cipelnünk vissza a faluba. Azért nehéz az élet. Mondta azon vasárnap a bíró a kocsmában: — Hát az hiányzik a mi falunknak, hogy összeszorúl egy házban tíz család. A hely hiányzik. Itt nem lakik minden család külön házban. Azt is mondta a beszélgetés során: — Nincsen hely itt a dombon a házépítésre. Le köll vinni a falut a határba, hogy ne köljön fölhozni a határt százszor újra. De nem akarja itthagyni a lukját senkise, hogy új házat építsen lent a domb alatt. Mert lukak ezek a házak itt és zsúfolt itt az élet. De nem hagyja itt a házát senki azért, hogy újat építsen, ha még tudna is. Mert így mégis kész ház a lakása, ha milyen is. Nem akar senki dolgozni azért, hogy a gyerekeinek más élete legyen, mint neki volt. Korbáccsal köllene az embereket ráhajtani, hogy olyat is csináljanak, ami nemcsak élelmet ad, krumplit meg 9