Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

j orjának bérlőjével, hogy legyen a bérlő tulajdonába ennyi és ennyi esztendőre a falu határának a vadászjoga, de ugyanannyi időre biztosítsa a faluba tartozó embereknek, hogy a bikáival ingyen födözteti be a teheneiket. Ilyen szerződéses állapot állott fönn a falu és a bérlő között. Amikor valamelyik parasztember tehene folyatott, akkor a suhaj kötélre fogta és átvezette a majorba. A majorban valami előírásos módon kezelték a bikák dolgát és azért volt aztán: ha elkésett és akkor ért barmával a majorba a paraszt, amikor a reggeli etetés után már megitatták a bikákat, akkor már nem engedték a tehénre, mondván: itatás után már nem erőltethetjük meg a bikánkat, mert ha ilyen tunyán kiengedjük, akkor elveszíti a hetykeségét és a fogamzásának biztonságát. Dehogy engedjük ki. Hogyha déltájban vezette át a tehenét a paraszt, akkor is elküldték, azzal az okkal, hogy aznap már két tehenet folyatott be, többször nem engedik. De ha korán reggel jött is, akkor előbb átnézték a major tehénállományát, mert előbbrevaló volt a saját tehenük, mint a nyomorult falué. Hogy a tehén esetről esetre kielégületlen maradt, attól évekig meddő lett, elsatnyult az ivadéka. Az állattenyésztésre se alapulhatott az életük. Ott éltem közöttük, én föléreztem a sorsukat. Testvéri érzés bolygott bennem az ő kínlódásuk miatt, mert a paraszti sor fia vagyok én is. * 74