Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

Elitta a földjét Bondó Ferkó, de nem itta el a szobát, amelyik egy háznak ráeső része volt, olyan háznak, amit rajta kívül még hat család osztott meg lakásként. # Ült a bíró a kocsmában, két deci bor mellett. Előbb csak szótlan hallgatás volt a helyén, de aztán közékeveredett a beszélgetőknek az ő szavával. Elmondta már Ferkó, hogy tavaly az egyik alföldi faluban aratott. A bíró az alföldi faluról kérdezgette Ferkót, az odavalósi parasztokról, a földjeik másságáról és a földjeik művelésének másságáról. Felelgetett Ferkó. A földek dúsabb terméséről beszélt, ringó nagy kalászokról és megszakítatlan sorba rakodó keresztekről. Ringófarú lovakról beszélt, mély őszi szántásról erős vasekékkel — a másképpen készített földágy más terméséről. A házakról kérdezősködött a bíró. Beszélt Ferkó a házakról is. Szélesudvarú parasztgazdaságokról, tágas szobákról és arról, hogy egy-egy házban csak egy-egy család lakik, egy parasztember gyerekestűl, akik mind a földek széles kiterjedésű hátát dolgozzák meg, hogy élet legyen, kenyér legyen. De amikor a családfő meghal és a gazdaság darabokra szakadozik, akkor nem maradnak az új családfők ugyanabban a házban, hanem újat építenek széles telken, hogy a parasztgazdaság minden munkaterületének helye legyen. Bondó Ferkó beszélőkéjéből megvilágosodott egy 8