Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

den terményt meglopott. Külön módszere volt mindenfajta tolvajlásra: a mákot kifejtette a mákfejekből, csak a magot vitte haza, hogy rá ne foghassa senki, hogy az övéből lopta. Szénát is lopott, mert kecskéje volt és annak is gyűjtött télirevalót, összekötözte a szénaboglyát erős kötelekkel, aztán alábújt az egésznek és úgy nézett ki: lába nőtt a boglyának és elindult a kora hajnalon a szent ember háza felé. Egyszer belekötözte a boglyába a benne alvó csőszt, azt is elvitte a rétről. Az éjszakában ott vigyázott a csősz a boglyák között, reggelre elaludt és amikor fölébredt, megdöbbenve érezte, hogy furcsa helyzetben halad a falu felé. Kiabálni kezdett az alatta haladó tolvajra: nem volna ölég neked csak a széna! én is köllök neked? engem se hagysz meg a falunak? Bondó Ferkó, aki százszámra hagyott a kocsmában ilyen történeteket, bőbeszédű ember volt. A hegyi erdő megfékezhetetlen vadorzója, a szomszéd faluk és városok tolvaja, a megyei börtön alapos ismerője. Mondták róla a falujában: — Elment a földtől ez, de mégis itt maradt a faluban. Mondták mások a föntiekre: — Nem lehet elmenni ebből a faluból. Azt nem tudták ők, hogy a lélek fejlődésében és elfe jlődésében koll keresni az elmenések és elnemmenések nagy mozgató okait, csak megállapították, hogy Bondó Ferkó nem tud elszabadulni azok miatt a kötelek miatt, amelyek a faluhoz kötözik. Ezekben a szomorúrezgésű szavakban: nem lehet elmenni ebből a faluból — benne volt a falu minden emberének verő nosztalgiája. 7