Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

mektől. De későbben, a megszokottságban már nem okozott pánikot a falunak a félrevert harang kongása, mert nem volt az a fenyegetés, hogy kizavar a megszokott helyről. Ilyen volt a téli tűz Balla Julánál. Balia Jula a kecskéjét féltette a tél hidegétől. Hideg volt a vályogistálló, hát hogy a kecske meg ne fagyjon, azért Jula kitalálta, hogy fűteni fog a kecskének. Fazék parazsat állított a kecske alá. Az állatot letakargatta pokrócdarabokkal, nagykendőkkel, légmentesen, akárha fűtött kemencébe zárta volna éjszakára. Sütötte a kecskét az izzó parázs. Belerúgott a fazékba a pokrócok alatt. A fazék kifordult, a parázs meg szertehullott az alomszalmán alatta. Az alomszalma meggyúlt. Mekegő sírással égett meg rajta a kecske, de az istálló tüzétől meggyulladt a tető is és leégett a téli délutánon. Leégett, talán azért, hogy Balla Jula ne fázzon azon a napon a fűtetlen szobában, hanem megmelegedjen a szerhatűznél. De fázzon aztán mindennap a gondban, a házfödelezés szükségének megveszekedett gondjában. * Ismerem én azt a falut, ott éltem az emberei között, aludtam a házaiban, elnéztem furcsa helyét a domb magasán, amelyik nyúlványa a hegynek. A komaszáció idején a falubeliek csak a kavicsos földet kapták meg, a jobbik földek a püspök majorjául maradtak és odább terülnek el a dombtól, az alföld idenyúló síkságán, ahol a talajban ölég talajnedves55