Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

Hiszen a csendőrök nem is a tűz miatt keresték, ha­nem a vonatrablás miatt. — Azt is csak a bíró találta ki. Megmozdult a bí­róban a lelkiismeret. Mert az Isten mégiscsak lenéz az emberekre és a bűnös szándék elé oda állítja a lelki­ismeretet. —• Bizony, ha a bíró meg nem gondolja magát, hát máma már a domb alatt laknánk. Szélesudvarú új há­zakban. — Bizony. — Nno. — Ott is folyik a patak. — Ott is lehetne mosni. — Bizony, lehetne. — Meg még szárítani is lehetne a kimosott ruhát. Különben, mint most, mert széles udvarom volna, fák is nőnének rajta, hát volna hová odakötni a kö­telet. — Volna hová akasztani a ruhát. — Nem lophatná el senki, mert letörném a derekát, aki az udvaromba lépne. — Próbáld meg itt. — Egy rakás on vagyunk itt. — Egyrakáson. Beleveszett az emlék a könnyű nemtörődömségbe, A pletykába. Voltak tűzesetek néhanapján, de ilyenkor csak egy ház égett le, vagy legföljebb három. Eleinte még meg­veszekedett bizonytalanságok ültek az emberekbe ilyenkor, hogy rémektől féljenek, irtózatos veszedel­54

Next

/
Thumbnails
Contents