Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

Minthogyha csak most ért volna a vörösbajuszosba, hogy micsoda fogalmat és erőt takar a két egyenruhás ember, keserűen fakadt ki: — Hagyni köllene a falut, hagyni a sorsára. Ha nem is akarja valaki, hogy jobb legyen a sorunk, annak is hagynia köllene, meg annak is, aki akarja, hogy jobban éljünk. Máskor se törődik velünk senkise, mért nem hagyják, hogy magunk törődjünk? De a két egyenruhás ember nem indult meg a vörösbajuszos keserű szavain. Föl se engedték magukhoz, hogy megindítsák őket, hanem elindultak Bondó Ferkó felé, hogy megkeressék valahára. Nem találták. Kérdezősködtek utána a szomszédjainál, de senki se tudott nekik fölvilágosítást adni arról, hogy hol van. Annyit tudtak róla, hogy amikor a két csendőr a falu felé közeledett, akkor Ferkó elindult a hegy felé. Ezt el is mondták a csendőröknek. A csendőrök megtanácskozták a tennivalót. Tekintetbe vették a két körülményt. Ferkó a hegyen van, a falut tűzvész fenyegeti. Arra az elhatározásra jutottak, hogy egész éjjel cirkálni fognak a falu hegytől való végén és nagy akarattal vigyázzák majd, hogy ember ne közelíthessen a falu felé az erdő tájáról gyújtogató szándékkal. Vigyáztak is. Reggelig. # 47