Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

Erősen figyelte a bíró a pipafüsttől ködös szobában a csendőröket, azt várta már, hogy egyszerre csak kirobban belőlük az ellene való szó. Az a szó, amelyik kijelenti azt, hogy mindenről tudnak a csendőrök. De azok nem mondták ki. Olyan nyugodt arccal felelgetett a csendőröknek, minthogyha a feszült levegő nem is ülne se fölötte, se a falu fölött. De hogy valami biztonságfalat emeljen maga köré, azért a következő szavakban szólt: — Nem tudom, hogy mit csinált volna, amiért följelentették. De olyannak ismerem, hogy olyan dolgokat is belekever a beszélgetésekbe, amiket az újjából szopott ki. Kérdezték a csendőrök: — A háza hol van? Elmondta a bíró, hogy hol. — Otthon találjuk? Ezt a bíró nem tudhatta. Elmentek aztán a csendőrök. A bíró két lánya kísérte ki őket. Mert ismeretségben volt a két legényember-csendőr a bíró lányaival, hiszen őrsútjukon gyakran fordultak meg a bíró házában. A bíró odahaza maradt. Az egyik fiát elküldte a kerten át Bondó Ferkó lakására, hogy tudassa vele: menekülnie köll, és hogy majd holnap megbeszélik a tennivalót. Ferkó nem volt otthon, de a bíró fia mégis beszélt vele az erdőn és megadta neki az utasítást a várakozásra holnapig. * 45