Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

Még nem tudták, hogy mi lesz a dolgok folytatása és következménye az apjuk és a csendőrök beszélgetésében, de ők már fölkészültek mindenre. — Bíró úr, nem tűnt föl még magának sohase, hogy ez az ember minden őszön, amikor idejön, akkor tele van pénzzel és úgy él itt a faluban, mint valami búvóhelyen ... Nyugodtan felelt a bíró a kérdésre: — Megkeresi azt a pénzt. Dolgozik érte ott az Alföldön. Jobb a világ ott lent mégis, mint nálunk, lehet ott spórolni is. Lehet ott keresni annyit, amennyi elég egy télre. — Hogyan szokott vele érintkezni a bíró úr! — Sehogyan. Csak akkor jön hozzám, amikor elhozza az adót. Egy évben egyszer. — Miből fizet! — Egy szurdikja van, egy kis szoba. — Máskor nem találkozik vele a bíró űr! — Néha az uocán. Köszön, aztán tovább megy. — Jelentések jöttek a parancsnokságra és a jelentések alapján be kell kísérnünk kihallgatásra azt az embert. A bíró füstölt a pipájával, akár valami kémény, hogy köddel legyen tele a ház, hogy a petróleumlámpa világánál ne is lássanak a csendőrök a szoba széltén-hosszán végig. — Mikor akarják bekísérniI Máma még? — Igen, még ma este. A dolog sürgős. Abban az esetben, ha gonosztevő az az ember, akkor az egész falunak sürgős, hogy el ne kövessen valami gaztettet vele. Ha meg tiszta ember, akkor neki sürgős, hogy tisztázza magát, aztán már nyugalomban éljen. 44