Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

ládfő halála után is, hogy több legyen a maroknyi barázdához az erő, több legyen a hozadék és nagyobb legyen az élet szépe utáni akarat. A látogató asszonyok jöttek, imádkoztak, beszélgettek és elmentek. Amikor a Pálka Jula jött el, hangosan viselkedett a haldokló ember mellett. Arról beszélt, arról fecsegett, hogy legénykorában őt akarta elvenni Keresztes György, de amikor a katonaságtól hazajött, akkor ő már nem volt lány. Amikor a Fogas Tera jött: hogy a férjével közösen megvették azt a konta-földet, amelyik a patakig nyúlik. Rántó Róza arról beszélt, hogy az időnkinti csuklással mindig egy-egy csöpp vér esik le a beteg szívéről. Az ő férje is ilyen csuklással halt meg tizennégy évvel azelőtt. Az ő férje hétszázhatvanat csuklott. Hát mennyit csuklott mostanáig Keresztes György

1? Az ilyen szavakra fontos lett volna pontosan tudni a beteg csuklásainak számát, de eddig senkinek se jutott az eszébe, hogy számolja őket. Orvos nem látta ezt a beteget. Orvos nem volt meszsze-távol a falu tájékán. Rántó Róza okos asszony volt. Megkérdezte, hogy van-e óra a házban! És tudják-e legalább azt, hogy mikor kezdett csuklani a beteg! Volt órájuk és reggel kezdett csuklani, úgy öt óra tájban. Kétpercenkint csuklik egyet, hát Róza kiszámította, hogy holnap délig elél még. Akárha valami varázsló papnő volna, úgy intézkedett Róza a haldokló ágya mellett. Holnap délig él még a beteg, de ezen az éjszakán föl akarják gyújtani 37