Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

a falut. Hát az az izgalom az éjjeli tűz alatt, az ölje meg Keresztes Györgyöt! Az ölje meg idő előtt! Ezen a gondolaton rágódott és útnak indította az öregember egyik fiát azzal a szándékával, hogy keresse meg Bondó Ferkót valahol és beszélje rá emberséges szóval, hogy álljon el attól, hogy ezen az éjszakán gyújtsa föl a falut. Ne akarja idő előtti halálát egy embernek a Keresztes-portán. A kocsmában találta meg Bondó Ferkót az a Keresztes, aki azért kereste, hogy elmondja neki emberséges szavait. — Holnap délig elélhet az apám, hát ne akard, hogy ezen az éjszakán ölje meg az izgalom, az izgalom ölje meg idő előtt... Fontoskodva hümmögött Ferkó, aztán kimondta: — Nincsen apelláta. Máma éjjel vagyok ebben a faluban én utoljára. Ezekben a szavaiban úgy nézett ki Ferkó, hogy számol azzal is: akadhat egy gyáva ember, aki elszalad a csendőrökhöz és ijedten fog nekik panaszkodni. Üldözni fogják a gyújtogatót. De ő vállalja a faluja megváltásáért az üldöztetést is és a mai napon egyúttal búcsúzik is a falutól. Keresztes visszament az apja haldoklásához. Amikorra hazaért, akkor már utolsókat hörgött a vén ember. Egy hörgés három percnyi hosszú volt. A hörgés végén már merev volt a teste. # Mindenkor az uccák voltak a család után a nagyobbik közösségek. Egy-egy ucca külön életet élt és más életet, mint más ucca. 38