Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

Belemerészkedtek a föld mélyébe és kilopták belőle az ő nyersanyagukat a fazekak csinálásához. Éjjeli sötétségben, lámpavilágnál ásták a földet, megkentkerekű kordékon hordták a házaik udvarára, nagy titokban, hogy senki se tudjon róla. Lopták az agyagot. Meglopták a papot, a földjéből kilopták a kincset, hogy fazekakat csinálhassanak, mert ők a fazekasmesterséghöz értettek és nem a földműveléshöz a sovány réten. De mindent megtudott a pap. Nem is árulkodás útján tudta meg a lopásokat a pap, nem akadt árulkodó az egysorsú, hajszolt emberek között. Nem akadt irigykedő. Szántás közben minduntalan behuppantak a pap lovai az alagutakba és folyosókba. Jelentették a papnak. A pap megvizsgálta a tájat, megtalálta a vájásokat és máris azon gondolkozott, hogy megszegi az utakat találó, nagy erőfeszítésü emberi akarást. Csendőröket hívott segítségül. A pap könnyen talált utat a hatóságokhoz a parasztok ellen. Azok ellen a parasztok ellen, akik a kenyerüket akarták nagyobbnak, mint amekkorát a köves rét nyújt. Hat fazekast csukatott be a pap a vármegye börtönébe öt esztendőre. Agyaglopásért, amelyikkel megkurtították a papföld értékét. Mert a papföld az ő lopásaik tájékán behorpadt, szakadozott lett. A lovak szántás közben bele-belehuppantak a súlyuk alatt megnyíló agyagba. 29