Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

ba sohase, se pénzért, se másképpen, bármennyire akarták is. Még bérbe se kapták, hogy a bányáját kiaknázzák. Beszéltek a pappal, kérték tőle, adná a hajlást a falunak. De nem adta a pap. Plébániabirtok volt, nem is volt rá joga, hogy rendelkezzen vele. Rozstermő földnek szántatta a pap a dombot és silány termést aratott le róla évenkint. Nem volt jó talaj a nehéz, vizenyős föld soha rozstermés ágyának. Arra volt teremtve, hogy fazekakat égessenek belőle a fazekasok. De a papnak csak az volt a törődése, hogy a hívei lelkiüdvössége legyen biztosítva. Olvasótársaságot alapított, imádkozó szenteket nevelt és a Mennyország felé vezette az embereket. Prédikációban a túlvilágról beszélt és megkerülhetetlen, szent törvényekkel ült a hajlás tulajdonjogán. Azon a hajláson, amelyik megszegett kenyér lett volna évtizedek hosszára a fazekasfalunak. Beléverte a fazekasokat a földművelésbe a domb alatti silány réten azzal, hogy nem segítette át a parasztokhoz a domb tetején lévő rozs föld alatt meghúzódó agyagot. A püspökhöz is hozzáfordultak az emberek, de hiába. Alázatos, levett kalapú deputáció ment a püspökhöz, hogy megkönyörögjék őt, cserélje ki a hajlást a dombon, akár a selyemfüves rétért, akár a búzatermő tábláért. De a püspök prédikációs magasztos szókkal elégítette ki őket a föld helyett. 27