Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

— Mégse csinálják azt, amit az öregapjuk, olyan korsót, amelyik jobb. — Nem tehetünk mi arról. — A fazekakon is szebbek a cifrák. — A keserű emberek nem tudnak cifrát csinálni. — Hát ez a maguk baja. — Márcsak vegyen belőlük, no. — összedrótozta tom az öreget, jobb lesz az, mint az új. És az alföldi asszonyok összedrótoztatták az öreganyjuktól rájukmaradt cserepeket a vándorló drótosokkal, mert még összedrótozottan is jobbak voltak azok, mint az új edény. * Az egész falunak a velejébe vágott, hogy elfogyott a föld alóla, a földdel elfogyott az életlehetőség. Nagy akarás, nagy erőfeszítés volt a megindűlt kutatásuk az agyag után. Amikor az agyagréteg elfogyott a falu és a hegy között, még volt egy terület, ötvenholdas kiterjedés az északnyugati oldalon, amerre város felé hajlik le szelíden a domb. Bő agyagréteg lapúlt a termő talaj alatt, amelyiknek kibányászása még jó pár évtizedig lehetett volna a megszokott élet folytatása. De ezen a területen ült a magas templom és az ötvenholdas földdarab a plébánia birtoka volt. Nézték, nézték a fazekas falu emberei ezt a liajlást, a hegynek ezt a. gazdag lábát, de hiába nézték, akár vágyakozó érzéssel, akár átokkal a szájukban. Ez a tájék a törvények szentsége miatt érinthetetlen volt az ő számukra. Nem ment át az ő tulajdonuk26