Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

szánt akarással, hogy a barázdákat kenyérnek műveljék meg. Parlagon hagyták a termőföldeket, minthogyha közük se lenne hozzá. Az ő örömük azért volt öröm, hogy az övéké lett az agyag is, osztatlan közbirtok lett, olyan vonatkozással, hogy akármelyik fazekasmester akármennyit termelhet ki belőle, nem köll semmi bért fizetni a püspöknek, mint akkorig. Ki is bányászták az agyagot. Azonban alig két évtized elmúltával már hatalmas tragédia előszelét kezdték érezni az életük, a falujuk körül, bár még nem szóltak róla senkinek se; egymásnak se. Olyan volt ez az érzésük, akár a heptikás betegé, aki tudja, hogy meg fog halni. Százházas falu élt a dombon és már holtbizonyosan tudta, hogy nem él sokáig. A tragédia abban a tényben fenyegetődzött, hogy az évszázados kitermelésben már fogyóban volt az agyag, amiért a falu a dombra épült. Egyre vékonyabbra és vékonyabbra apadt az agyagréteg. Elfogyott a talaj a falu alól. # Andók Szilvi reggel, a hegyre pirkadó nap világosságánál befogta a szamarat a kordéba. Engedelmesen hajlott a kendervászon-hámba a szamár a kordé elé. Agyagért indúlt Szilvi az udvaráról, mint minden nap. 23