Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

bagolyhuhogást hallottak volna az éjszakában, hogy a haláltól féljenek, úgy bolygatta meg az embereket az, amit a kocsmábanvoltaknak a kocsmában nemvoltak­nak hírüladtak a következő napokon. Akkor már jó pár esztendeje harsogta a veszélyeket és az akaratát a. bíró, mindenki tudott róla, hogy tenni akar valamit a faluval. Hogy most a kocsmában volt Bondó Ferkóval, azt így magyarázták egymásnak: — Nagyon akarja a falu átépítését a bíró. Tudja ő azt, hogy Ferkó mindenre képes. A bíró a Ferkóval fogja fölgyújtani a falut. Le fog égni a falu, az olyan biztos, mint az, hogy ág van az eleven fán. Mert a bí­ró erővel le akarja vinni a dombról. De nem tettek se ellene, se mellette semmit. Emlékeztek a bírónak azokra a szavaira, amikkel a következőket mondta: — Azért köll az, hogy az egész falu leégjen, minden szál ház lakhatatlanná váljon, hogy ne kerüljön kár­ba csak a sógor, meg a koma, a testvér meg marad­hasson a régi tető alatt. Mert ha így lesz, akkor a ház­talanok csak megreparálják a régi zúgot és tovább fogják lakni a régi lukakat. A megszokottság és a ro­koni kapocs nagyon könnyűvé tenné az új falu föl­építését. Ha minden ember rászorulna arra, hogy meg­mozduljon. Könnyebb az egész falunak egyszerre épít­kezni, minthogyha egyedül élne egyetlen család vala­mi tanyán, istentelen messzeségben. Ilyeneket is mondott a bíró: Hogyha leég az egész falu, akkor nekivágunk a vi­lágnak, mert segítségünkre lehet a világ abban, hogy építhessünk. Felénkfordul az ország. Az újságok meg­16

Next

/
Thumbnails
Contents