Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

sajnálják az elpusztult falut, megsajnálják az embereket is és amikor kolduló útra indulnak el, ellátnak pénzzel. Mert az hiába van, hogy már az apáink is fizették a biztosítási díjakat a Társaságoknak és nem kaptak semmit — hát a leégett házakért nem fizetnek a Társaságok annyit, hogy új házakat lehessen építeni abból a pénzből. Emlékeztek az emberek a bíró szavaira és meglátták, hogy minden vonalon tudja már az életet korlátoló erők mennyiségét, hogy cselekedni merjen. Mondták egymásnak: — Bondó Ferkó fogja fölgyújtani a falut. Bólongattak egymás szavaira. * Benne volt a falu múltjában és a valóságában az az ok, amiért a dombra épült. Messzire látszott az alföld felé a görbegerincű hegy, mint valami őr, úgy állt a tájék szélén sötét tölgyerdejével az oldalán. A domb, amelyikre a falu épült, nyúlványa a görbegerincű hegynek a keleti oldalon. A hegyoldalban, azon a helyen, ahol kilökte magából a falu dombját — és a domb mélyében a falu alatt: gazdag agyagréteg lapúlt a köves talaj alatt: a fazekasmesterséghöz volt jó nyersanyagnak. Csak el köllött hányni fölüle a kavicsos réteget és már minthogyha aranybányához jutott volna valaki: megformálhatta, kidolgozhatta cifra edénynek, kiégethette, hogy kenyérré váljon. Odaépült a falu a hegy nyúlványára az agyag miatt, amit a miatta odatelepült fazekasok ástak ki 2 — Sellyei: Elfogyott a föld alóla. 17