Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

lasztások előtt, de soha egy párt se szervezte be őket magába, hogy értük is legyen, mert két ember se volt, hogy valami irányba megmozdúljon. Még mielőtt a türelmük tökéletesen elfogyott volna, megvénültek, meghülyültek és meghaltak. A gondolataikat is alig beszélték el valamikor a sorsos társaiknak. Amikor a kocsmában néha Bondó Ferkót hallgatták, akkor is csak maguk a történetek érdekelték őket, sohase az, hogy milyen körülmények rakódtak köréjük. Pedig a bíró miatt egy idő óta úgy alakultak a Bondó Ferkó történetei, hogy minduntalan kicsendült belőlük a méltóbb parasztélet. De Ferkó történetei a más vidék, az alföld parasztéletét vetítették eléjük. Megcsodálni valók voltak a házak az alföldi tájakon, megcsodálnivaló volt, hogy más életet adnak, méltóbb parasztgazdálkodást. De ez volt az egész, ami bennük maradt. Mondták, vagy gondolták: — Más élet az, de már a világ eleje óta más. Ott volt Ferkó, semmi se húzta vissza ebbe a faluba, mégis visszajött. Nem maradt ott sehol. Hát, hogy Ferkó visszajött, az nem bizonyítja azt, hogy van egy kötelék, amelyik az embert az őseihez kötözi, hogy ugyanazt az életet éljék? Azt bizonyítja. Valami csodát vártak, hogy az majd megváltoztatja az életüket. * Az az emlékezetes vasárnapeste, amikor a bíró az emberek miatt és Bondó Ferkó miatt a kocsmába ment, már inkább megbolygatta a falut. Minthogyha 15