Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

Van ereje? Akkor eléldegél a földje hozamából. Nincs ereje? Akkor nem él meg. Micsoda közösség, micsoda társadalom az olyan, amelyikben nincsen segítség egy olyan falunak, olyan kétezer embernek, amelyik megrekedt, hogy nincsen útja sehová?... Mondta a főnök: — A parasztok majd segítenek magukon. Mondta az egyikük: — A parasztok segíthetnének magukon, hiszen ha egyakaraton lennének, köllene akkor, hogy meghajlítsák a merev paragrafusokat. Akkor köllene, hogy legyen segítség a falunak, ha rászorul. Mondta a főnök: — Ez politika. Én politikai tanácsot nem adhatok, de azért megmondhatom, hogy igaza van. Kiállította nekik a koldulási engedélyt. Aztán elmentek. Nagyon levert volt a tíz ember. Kókkadt fejjel jöttek vissza a faluba. Már messziről eléjükkiabálták a szomorúságukat a romfalak a domb tetején. * Azonban akkor az egyik házon már ott kurjogatott az örök paraszti erő, abban a képben, amit meglátott a faluba visszatérő tíztagú deputáció: Gál Moro fűzfaléceket kötözött egybe erős dróttal a padlásán. Úgy kötötte őket egybe, hogy szarufák legyenek és megtartsák a szerha formáját. Kérdezték tőle az emberek:. — Födelezni akarsz, Moro? 121