Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

lölködés volt bennük egymás felé, s most alkalom nyílott rá, hogy a szorításából kilépjenek és kiéljék. Egy hatéves kisfiú látta, hogy az apja alulra került az ellenfelével való küzdelemben, kést rántott és a verekedők felé bökött vele. Az apja térdébe szúrta a kést. Az apja dühösen kurjantott föl. Kirántotta a kést a lábából és a szerencsétlen gyerek felé bökött vele. Átszúrta a jobbkeze izmát. Leliffedt a gyerek keze és csorgatta a vérét. # Péter, János és Laci, a három testvér ugyanegy véleményen voltak. Megszegült az emberek kedve ahhoz, hogy éljenek és valamit csináljanak is azért, hogy az élet alatt fundamentom legyen. Ténferegtek a romházak között és csak úgy csináltak mindent, hogy födeletlenűl fognak élni. — Mindenki nyavalyát kap, ha esni kezd az őszi eső és átnedvesíti a falakat — mondták Péterék. — Tavaszra tele lesz a falu sírgödrökkel. — Nem törődnek ezek már magukkal, csak annyira vannak, hogy éppencsakhogy föl nem akasztják magukat. — Azt hiszik, hogy így nem dobják el maguktól az életet, amit az Isten adott. —• Pedig így is eldobják azt. — Csinálni köll értük valamit, méghogyha nem is akarják. — Köll bizony. 116