Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

tóban? Egy szemernyi se. Nem ad a biztosító se semmit. — Nyolc öl hosszú házrészemet én kétezerre biztosítottam. Még ha kapnék is ötszázat, akkor is jó volna. — Arra van törvény, hogy a házamat bebiztosítsam tűz ellen, arra is, hogy a rátával el ne maradjak, hogy kifizessem minden negyedévben, de hát kötelezi a törvény a biztosítót arra, hogy a kétezret kifizesse, hogyha leég a ház? Nem. — A törvény csak arra van, hogy a parasztot nyomja? — Legjobb volna, ha az ember túl se élte volna ezt az éjszakát. Nehéz volt az élet mostanig, milyen lesz ezután? — Csak rosszabb lesz. — Csak rosszabb lehet. — Te jó Isten. Látta a két testvér, hogy az egész falu ugyanaz a fölkiáltás. Amikor hallották Péter és János ezeket a kiszakadásokat, szíven ütötte őket ekkora tanácstalanság. Beszélni kezdtek ezeknek a megtört embereknek. Kifejtették azt, hogy nem is olyan mérhetetlen a távolság az apróka embertől a törvényig. Az ország megyékre van fölépítve és járásokra. A járások és megyék élén vezető van, akinek köll, hogy a szívén feküdjön az alájarendelt népek sorsa. Deputációt köll küldeni, amelyik elmondja a járás vezérének, hogy a járáshoz tartoznak ők, most olyan szerencsétlenség érte őket, hogy se té, se tova nem tudnak kimozdulni belőle. Nem tudnak utat találni. Hát adjon ő, a vezér tanácsot, hogy hova menjenek. Adjon segítséget az az 112