Sellyei József: Elfogyott a föld alóla, Pecsétes élet

— Olyat, hogy tovább menjen az élet. — Minek f — Ebadta lelkit, hát a gerendákat félre az útból! A szamár hol van? Hazavezetni! A kocsi lent maradt a kóróval a szérűn, a kóróból még nyolcvanhat kéve van lent a tarlón. Bamba maradt az ember. — No, úgy van? — Ügy hát. — Hátakkor! Megértette. — Hát nekifogok, no. — Legelőbb mit? — Mindegy is, hogy mit. Pattogott az asszony újra: — Nem mindegy. Mert a kórót szamár nélkül nem hordhatod. — Megyek a Karinával, lehányjuk a kórót a kocsiról. — Aztán? — A szamarat is megkeresem, no. Hazahúzatjuk a kocsit. — Haza? Akkor vagy a szamarat megkeresni előbb, vagy a gerendákkal rendet tenni. Értelmes ez a szó, terves a munkamegosztás. Hát hogy aszerint is tegyen, szólítja a suhanc fiát az ember. — Karino, fogd meg azt a gerendát azon a végin. Megfogta a legényke. — Hová vigyük? — Oda az eperfa mögé. Oda vitték. 108