Veres János: Életút

Téli rege

LÁTOMÁSOK Ácslegény dédapám köhögetve ballag, viszi szekercéjét, fancsikai nagyapám mezítláb megy utána, hátán a szegénység. Karoslócán üldögélek, mint lélek a csillagon, baltanyelet farigcsál a pásztor a zsámolyon. Botforgatós emlékeit örökül adja, hull belém a honi szó, mint az érces búzaár a malomgaratba. Gyárkapunál kormos öklű férfiak beszélnek, toporognak, szemük alja csontfehér, kiáltásuk nekivág a homályos ablakoknak. Leheletük parazsát arcomon érzem, csendőrlovak prüszkölnek, megsuhan a gumibot, kiserken a vérem. 79