Veres János: Életút

Szikes vidék

VIRÁGOM, VIRÁGOM A fényben állok, úgy üzenek, hólé csordogál, arany patak, vakító tükör az aszfalt. Arany a Tátra-bérc süvege, az újságosbódé üvege, arany a galambdúc teteje, arany a gomb a lószerszámon, arany a gyöngy a fenyőágon. Tavaszi szél vizet áraszt, virágom, virágom, gondolj rám a szagos szélben, virágom, virágom. Száll az üzenet völgyeken, folyókon keresztül, érintésétől karámba zárt hucul kancák szügye rezdül, megilleti a hegyoldalban lapuló juhakol zsindelyét, megsimogatja a menyecske homlokát, aki varrás fölé biccenti fejét, cirókálja a bólogató hóvirágot, felköszönti a svájcisapkás kisdiákot, végigfürdi, hempergi kápráztató, vidító, 29