Veres János: Életút

Szikes vidék

érezd majd egy messzi tájon igazi szívemet, gondolj rám úgy, hogy sohase sebeztelek. 4 Acélkék, lidérces éjszakán fekete violák nyíltak, s nem szűnik bennem a csüggedés, tarlómon nehezen virrad. Kókadó növények tövéből kivált egy gímszarvas teste, s ledöfte nyomban egy holdsugár, ledőlt a jajgató gyepre. Ledőlt a reszkető harmatba, mint ledöntött gyertyás oltár. Elvérzett szarvas, a névadó, ígérő szerelem voltál! Babonás baljóslat riogat: értem már nem gyúlhat csillag. Hajnalért, feltámadásért fekete virágok sírnak. 28