Veres János: Életút

Meleg szél

Szurkos hordóba mártottak, s vízbe vetettek, mint a zsákot. De felmerültem, s testemen a mocsok nyoma meg se látszott. — Mit kezdjek velük? — tűnődtem, elzárták elmém minden útját, a fedélzeten nyüzsögtek (a lapátokat nem ők húzták). — Ha most hozzájuk törpülnék, talán körükbe bevennének — vélt cm. De hamus pogácsám jobban szerettem, mint a mézet. Lélekvesztőm rég elsüllyedt, segélycsapat se jött sehonnan, közönyös halak csillogtak a fodrozó fehér habokban. S míg a hajókon zene szólt, s evett-ivott a boldog hadnép, tudtam, valamit tennem kell, mielőtt végképp ellankadnék. Elindultam a nagy vízen gyalog, hogy hosszában bejárjam, s még láttam, mily izgalmat kelt fehér ingem és száraz lábam. m