Veres János: Életút

Hűség

S mint szerelmesnek tüzes csók lehet csak vigasz, oltalom, megfáradt kuruc bujdosók álma volt bástyám, hajnalom. Akáclombon szűrt földrészek, galambdúc sarkú végtelen — igazolják a hűséget, mely küldetés már s lételem. Melléte, Naprágy, Rakottyás, Kerepec, Bakti, Guszona, én üzenek most, senki más, fáitok régi rokona. Szelek futnak a légtérben, hónuk a széles magasság, házaitok közt féltésem, strázsál, akár a lombos fák. Hallom az ősi énekszót, elsüllyedt lagzi hívogat. Kívánok nektek mézet, bort, magamnak nyugodt napokat. 121