Veres János: Életút

Hűség

ŰJRA BÁSTON Ceruzahegy a templom tornya, a kocsmatornác csorba már, új házra, széles ablakokra csurog a fémes napsugár. Tükrös patakban ludak járnak, autótülök szól valahol; mosolygó ősz van, szép vasárnap — csak a víg diák nincs sehol. Megrokkantak a krumplipincék, emléket mentő őrszemek, a medvehátú hegyen tűz ég, lángján a régi ősz remeg. Vetkőző ágra vadmadár száll, az ég a tájjal összeforr, bíborfoltos a vén Pogányvár, de a víg diák nincs sehol. Szolgál-e még a kövér dunna, jó Géza bátyám él-e még? Hív-e a hajlék kéményujja, vagy eltűnt, mint a buborék? Megvan a dunna, áll a porta, ismert ízű a sárga bor, friss még a tréfa csípős borsa, csak a víg diák nincs sehol. 122