Grendel Lajos: Éleslövészet, Galeri, Áttételek

Éleslövészet

feledkeztem róla, hogy ma hétfő van, és mi hétfőn kapjuk a lapot a nyomdából." Az elbeszélőnek azonban meggyőződése, hogy az ilyesfajta mentegetődzésnek és önigazolásnak semmi értelme, hiszen már régen nem fenyegeti olyan veszély, hogy valaki őszinte kérdéssel fordulhat hozzá. Ámbár július 32-én még ez is elképzelhető. Mint ahogy ezen a napon Orbánné, a Főnök titkárnője, a vörös ciklon, a legtehetségesebb, a legvillámgyorsabban gépelő, legravaszabb, legbesúgósabb és legcsúnyább titkárnő, akit a föld, ez a véres és folyton vérszomjas golyóbis valaha is a hátán hordott, epegörcsökben szenvedett otthon, és megfogadta, hogy egy éven belül nyugdíjba vonul. Hát igen. Július 32-én legjobb, ha az ember ágyban marad, de előbb megvizsgálja a gázcsapokat, nem szivárog-e valamelyik; nem eszik fagylaltot, mert ezen a napon különösen gyakori a fagylaltmérgezés; nem tekint ki az ablakon, mert hátha valakit épp a szeme láttára szúrnak le; nem próbál meg elaludni, mert lehet, hogy soha többé nem ébred fel, hanem csak behunyt szemmel fekszik az ágyban, és régi szép napokra gondol, amikor még minden lépésére vigyáztak. Az elbeszélő férfiasan beismeri, fogalma sincs róla, miért ment be július 32-én a szerkesztőségbe. Talán azért, mert július 32-e volt, s ezen a napon mindenki egy kicsit meggondolatlanul cselekszik, leplezetlenebbül őszinte. Az elbeszélő nőtlen volt, s egyszeriben úgy érezte, elviselhetetlen az egyedüllét négy fal között, embereket akart látni maga körül, akiket legalább megvethet és gyűlölhet, mindenesetre valamiképpen érez irántuk. Nos, talán ezért... De lehet, hogy ez is csak utólagos belemagyarázás. 5 Az elbeszélőt itt, a szerkesztőségben érte utol a végzete. Alighogy a Főnök kitette a lábát a titkárságról, betoppant 60